Ma lesz a húsz éves érettségi találkozóm. Magam sem hiszem el, hogy eltelt húsz év, azaz két évtized. Nem látom, nem érzem, nem jön, hogy elhiggyem. Nagyon ritkán gondolkodok a múlton, ha teszem, akkor is csak azért, mert tervezek valamit, tehát olyankor is valójában a jövőn töröm a fejem. De leginkább a jelenben szeretek igazán ott lenni, hiszen abban élek. Most viszont jön az oszióra és úgymond rákényszerültem, hogy elgondolkodjak az elmúlt tíz és húsz éven. Ne aggódj, nem beszámolót írok! 🙂 A múltamon való gondolkodás ráébresztett egy-két dologra és ezeket szeretném megosztani Veled.