Hiszek benne, hogy a világ tele van jó emberekkel, és van köztük néhány goromba seggfej is. A fentiek között az érintkezés elkerülhetetlen, és ha tetszik, ha nem, egyik a másikra befolyással van. A kérdés az: ki hat jobban a másikra?

A seggfejek fő jellemzője, hogy nem tudnak kedvesek lenni, nem is tudják, milyen az, sőt szerintem azt sem tudják, hogy ők valójában seggfejek.

Feltételezem, sőt, biztosra veszem, hogy ha ezt olvasod, nem vagy seggfej. De bizonyára akadt már a te utadba is néhány. Csak gondolj arra, amikor mész az autóval, élvezed az napsütést, dübörög a rádióból a kedvenc számod, te meg suhansz az országúton, és kihasználod, hogy alig van egy lélek az utakon. Akár egy fél órával is hamarabb oda fogsz érni az úticélodhoz, így lesz időd meginni egy finom kávét és kifújni magad a hosszú út után. Már szinte érzed, ahogy a jegeskávé lecsúszik a torkodon. Elmosolyodsz a gondolaton, miközben dobolsz az ujjaiddal a kormányon.

Szádhoz emelsz egy vizespalackot és kortyolni készülsz, amikor előtted, a jobb oldali utcából, teljesen váratlanul kivág eléd egy autó. Kénytelen vagy satuféket nyomni, hogy elkerüld az ütközést. A víz az öledbe loccsan, a táskád lecsúszik a hátsó ülésről, s mert nem volt becipzározva, az összes papírod szanaszét hever az autóban. Annyira lesokkolódsz, hogy még csak rá sem dudálsz. Ő vígan elhajt, míg te ott ülsz a füstölgő gumik ködjében. Egyetlen pillanat alatt szertefoszlik minden.

Nincs csereruhád, a papírok összeszedésével legalább negyed órát el fogsz tölteni. Csak pár pillanat az egész, mire felúcsudnál a sokkból és tovább indulnál, eközben viszont megérkezik mögéd egy autó, aki előbb mögötted, majd melletted elhajtva is éktelenül dudál, a sofőr pedig félreérthetetlen jelekkel hozza tudtodra, hogy te mekkora egy seggfej vagy. Ott állsz az út közepén és akadályozod a forgalmat. Eddig bírtad, elborul az agyad. Már te is nyomod a dudát és viszonzod a közel sem kedves gesztusokat. Úgy hajtasz, mint egy őrült. A napodnak lőttek.

A gorombaság ragályos. És nincs rá különösebb ellenszer. Nemrég olvastam arról, hogy az ember kétféleképp tud reagálni mindenre. Az első reakció ösztönös, úgy is hívják „üss vagy fuss”. Mindig, mindenre ez az első reakciónk. Célja, hogy megvédjen minket a bajtól. De már nem abban a korban élünk, amikor bármelyik bokor mögött ott lapulhat egy ragadozó. Így túlnyomórészt nem az ösztöneinkre hallgatunk. Túllépünk az első reakción, és akkor jön a logikus, megfontolt, tudatos válasz. A fenti példában, amikor elborul az agyad, az „üss vagy fuss” reakciód jött elő… és meg is maradt.

Amit tehettél volna épp azelőtt, hogy elborult volna az agyad: bekapcsolod a tudatos agyadat, ezzel átadva neki az irányítást. Erre van egy borzasztó egyszerű gyakorlat: számolj visszafelé tízről nullára, ha lehet hangosan. A számolás már eleve bekapcsolja a logikus gondolkodást, ha ezt tetézed azzal, hogy visszafelé számolsz, az agyad teljes figyelme a számokon lesz. Azzal is segítesz, hogy mindezt hangosan teszed, hiszen adsz még egy ingert – a saját hangod – az agyadnak, amire figyelnie kell. Leveszed a fókuszt a haragról, az ösztönös „üss vagy fuss” reakcióról.

Nagyon fontos, hogy mit teszel azután, hogy kimondtad a nullát. Mert ha visszatérsz arra, amin az imént szinte elborult az agyad, valószínűleg visszaesel ugyanoda. Ezért jó, ha felkészülsz az ilyen esetekre egy „horgony” gondolattal. Ez lehet egy emlékkép vagy vízió, de nagyon fontos, hogy vizuális legyen és kapcsolódjanak hozzá pozitív érzelmek. Ez lehet a kedvenc helyed, egy tengerpart, te lóháton, a természetben vagy bármi más, amitől téged elöntenek a pozitív érzelmek (nekem ez a párom arca, ahogy rám mosolyog). Szoktasd rá magad, hogy amikor a nullára érsz, felidézed ezt a képet és rajta hagyod a figyelmed még egy percig.

Gondolj bele: abban a pillanatban, amikor rád dudál a második autó, te lehunyod a szemed és hangosan számolni kezdesz. Tíz… kilenc… három… kettő… egy… Jön az érzelemdús kép, ami feltölt. Eltelik egyetlen perc és újra a régi önmagad vagy. Újra logikusan gondolkodsz. Nagy meleg van, ha lehúzod az ablakot a fél óra alatt, amennyi van még az útból, a ruhád megszárad. A papírokat te készítetted, pontosan tudod, mi hova jár. Legfeljebb öt perc alatt rendbeteszed őket. Még mindig marad bő húsz-huszonöt perced, hogy megidd az áhított jegeskávét és élvezd a napsütést, még mielőtt belelendülsz a teendőidbe. És nem lőttek a napodnak.

Melyik változattal lennél boldogabb? Az őrült sofőr, aki bosszúra vágyik és az egész napja rámegy, vagy az, akit egy seggfej nem tud kibillenteni és ugyanolyan jó napja lesz, mintha nem is találkoztak volna?

Sikert és boldogságot: