Vártam a pénteket, vártam a nyarat,
Vártam a születésnapomat.

Csukott szemmel vártam a királyfit,
Aki délceg, mosolyog és rám kacsint.

Láttam, ahogy fehér lován bevágtat,
Karjába kap, szenvedéllyel csókolgat.

Megöleltem az álmom, s vártam a holnapot,
Hisz’ a nap már rég lenyugodott.

Hol vagy hercegem, tán eltévelyedtél?
Itt vagyok, várlak, míg megérkeznél!

Az álom elhalványult, lassan szertefoszlott,
S a királyfi nem jött, a ló nem dobogott.

Már nem várom a pénteket, nem várom a holnapot,
A paripa sehol, s hajam ezüstösen lobog.

Úgy vélem, senki nem jön talán…
Egyetlen társ maradt: a magány. 

Te mit tennél másképp, ha lenne még időd? 

Sikert és boldogságot: