Az irigység kora, amikor mindenki élete tökéletes, kivéve a tiédet

Nem baj, ha irigységet érzel, nem baj, ha más életére vágysz – ez a normális reakció, ha a közösségi médián mások életét követed. A baj az, hogy egy hamis képet látsz, és elhiszed. Pedig nagyon jól tudod, hogy azoknak az embereknek sem tökéletes az életük.

Gondolj arra, mit csinálsz, amikor te teszel ki egy képet a Facebookra. Egyből jól sikerül a fotó, és már posztolod is? Nyilván nem. Kell a like, tehát jól meggondolod, mit teszel ki. Senki sem posztolja ki, hogy milyen koszos a konyhája, nem vág fel azzal, hogy zsíros vagy kócos a haja, és azzal sem hencegünk, hogy már megint veszekedtünk egy jókorát az élettársunkkal. Nem, a Facebook íratlan szabályai között ott van: olyat posztolj, amire más minimum irigy lesz, másképp nincs like, és elveszel a közösségi média végtelen fekete lyukában. 

Figyelem, spojlerezek! Más is ugyanezt teszi. Senkinek sincs az a tökéletes élete, mint amit mutat. Legfeljebb szeretné, ha úgy lenne. 

Egyetlen jól sikerült fotóért, amin neked a magasba szökik a szemöldököd, az illető vért izzadt. A többit pedig te képzeled oda. A te fantáziád szüli meg azt, hogy mindenkinek olyan tökéletes az élete, amilyen neked nem. 

Tudom, nem vigasztal, hogy másnak sem álomba illő az élete, de legalább nem érzed magad annyira rosszul, ha már belátod, nincs fényévnyi különbség közted és mindenki más között. S ha már ezt beláttad, akkor azt is beláthatod: egy mérce van, az pedig te vagy saját magadnak. 

Jobb-e az életed, mint amilyen tegnap volt? Jobb-e, mint tavaly vagy öt évvel ezelőtt? Voltak-e céljaid és elérted-e őket? Vannak-e álmaid, amelyekért érdemes reggel felkelni és tenni, hogy elérd őket? Vannak-e céljaid, amelyek értelmet adnak a mindennapjaidnak? Ez az, ami igazán számít, s nem az, hogy ki, hol, kivel és mit csinált.

Sikert és boldogságot: