Valódi vezetői értékek – III. rész: alázat

1. A saját érdemek lebecsülése, és eközben más személy érdemeinek túlértékelése; saját tetteiért elismerést, kitüntetést nem igénylő önleértékelés.
2. Erős szerénység; feltűnésmentes, visszafogott és óvatos viselkedés.
3. Saját akaratának függővé tétele másokétól; engedelmes magatartás, viselkedés, amely elismeri saját függőségét, alárendeltségét, másnak az uralmát.

Tényleg ilyen lenne egy valódi vezető? Nem, nem a szó szoros értelmében. 

A valódi vezető sokat tud, de főként azt tudja, hogy ő sem tudhat mindent. Ezért nyitott az újdonságokra, hajlamos a tanulásra és tudatosan fejleszti magát. Elismeri mások tudását, és szándékosan olyan emberekkel veszi körül magát, akik okosabbak, mint ő. 

Olyan embereket alkalmazzunk, akik megmondják nekünk, mit csináljunk és nem fordítva.” – Steve Jobs

A valódi vezető tudja, hogy a cégen belül egyetlen állás sem lenézendő, legyen szó akár a tisztaságról felelő személyzetről, vagy egy gyakornokról, aki csak kávékat főz. Elismerően, felértékelően és tisztelettel beszél kivétel nélkül mindenkivel, a lenézés, megalázás, becsmérlés, pletykálás soha nem fordul elő nála. 

Én mindenkivel egyformán beszélek, a szemetessel ugyanúgy, mint az egyetem elnökével.” – Albert Einstein

A valódi vezető tudja, hogy a viselkedése példaértékű és következetes kell legyen, mert minden, amit tesz, maradandó képet állít fel a munkatársaiban. Ezért nála egyáltalán nem fér bele az egyébként kollégák között gyakran előforduló szarkazmus. Például soha nem mondaná, hogy „Ki vagy rúgva – haha, csak vicceltem…”. 

A valódi vezető tudja, hogy a legkisebb dolgok is számítanak, ezért mindig igyekszik a másik fél nézőpontját is szem előtt tartani. Nem mondja például egyszerűen azt, hogy „Nem”, anélkül, hogy megmagyarázná, miért nem. Az indoklás nélküli elutasítás lekicsinylő a fogadó fél számára.

A valódi vezető tehát egy karakán, tisztelettudó és alázatos ember. Folytatás következik…

Sikert és boldogságot: