Seneca: „Az, aki hamarabb szenved, mint szükséges, többet szenved, mint ami szükséges lenne.” Hányszor csináltad már te is azt, hogy fejben jól leszidtad magad, elképzelted, hogyan fog reagálni a főnököd / élettársad / szülőd?
Több forgatókönyvet is írtál, amelyekben mindegyre csak szenvedtél és szenvedtél. Nem is az a lényeg, hogy a végén beigazolódott-e bármelyik is ezekből, hanem az, hogy te valójában többszörösen megbüntetted magad ugyanazért a dologért.
És ez azért nagyon rossz, mert az agyunk nem tud különbséget tenni az elképzelt dolgok és a valóság között. Ugyanúgy éli meg mindkettőt. Ezek a gondolatok szó szerint túszul ejtenek bennünket, és teljesen felesleges stressznek tesszük ki magunkat.
Nyilván nem lehet nem gondolni rá, de meg lehet közelíteni gyakorlatiasabban: mi a legrosszabb dolog, ami történhet? És akkor? Annak mi lehet a következménye? Menjünk végig ezen az egy gondolatmeneten, míg eljutunk oda: a végén még mindig itt leszünk. Lélegezni, élni fogunk. És elmúlik. Bármi is lesz: elmúlik. Ne stresszeljük saját magunkat feleslegesen.
Sikert és boldogságot: