Több, mint két évtizede vagyok „más”, „válogatós”, „finnyás”, „hülye”, szakszóval „vegetáriánus”. Én egyszerűen azt mondom: vega vagyok.
Hallgasd meg (3:26 perc) ⇩
Olvasd el (3 perc) ⇩
Amikor az emberek megtudják, hogy vega vagyok, számos kérdést szegeznek nekem. És akkor mit eszel? A halat sem eszed meg? Nem? Na és akkor mit eszel?!
Miért lettem vega?
A történet 1997-ben kezdődött, amikor a tévében megláttam egy macskatáp reklámját. Tudom – hiszen már százszor elmeséltem –, nevetségesen, sőt banálisan hangzik, de ez a valóság. Abban a pillanatban két dolog fordult meg. Először is a fejemben a gondolat: komolyan levágják a tehenet, és macskatápot csinálnak belőle? Másodszor meg az, ami a gyomromban volt. Ez utóbbi nagyot fordult, majdnem vissza is jött. Akkor döntöttem el: én többet az életben nem eszek húst.
Miért maradtam vega?
Nem volt könnyű vegetáriánusnak lenni, hiszen abban az időben nem volt ez még úgymond divat. A csúcspont az volt, amikor a ballagási ebédet rendeltük az egész évfolyam számára: több száz fő közül egyedül voltam „válogatós”. Kitartottam az elhatározásom mellett, akkor is, ha olykor éhesen maradtam. Miért? Mert meg voltam győződve róla:
Egyetlen állat sem kell azért meghaljon, hogy én jóllakjak.”
Mára már sokkal elterjedtebb a veganizmus. Sokkal nagyobb a kínálat, könnyebb bármilyen ételt elkészíteni húsmentesen. És hadd ne mondjam: istenien finomakat lehet főzni!
Miért vagyok még mindig vega?
Meggyőződésből.
Minden élőlénynek joga van a szabad élethez.”
Mély tiszteletet érzek az élet iránt. Az, hogy én megszülettem, és annak mennyire kicsi esélye volt (400 milliárd az egyhez), teljesen új perspektívába helyezi magát az Életet. Azt gondolom, hogy nincs jogunk más élőlényeket megölni, pusztán azért, mert nekünk jólesik utána megenni a húsukat. Hiszen nem vagyunk rákényszerülve arra, hogy húst együnk, különben elpusztulunk! Élsportolók, testépítő bajnokok élnek közöttünk, akik vegánok! Nem múlik a húsevésen semmi, sem az életünk, sem a jólétünk, még a jóllakottságunk sem. Tévhitből vagy ignoranciából vagyunk mindenevő lények, méghozzá tudatosan.
Tudtad, hogy Kínában megeszik a kutyát?
Gondolom, felfordul a gyomrod a gondolattól. Elítélünk más népeket, mi több, fel vagyunk rajta háborodva, amikor nézzük a tv-ben a kínai kutyafesztiválról szóló híreket. Majszoljuk a csirkecombot, a sertéspecsenyét, a bécsi szeletet és a pisztrángot, és közben háborgunk a kínaiakon. Miben is különbözünk mi tőlük?
Légy te is vega!
Soha, senkit nem akartam meggyőzni arról, hogy legyen vega. Máig. Mi, emberek, a Földön élő legintelligensebb lények (legalábbis annak tartjuk magunkat), felelősséggel tartozunk azokért az életekért, amiket nap mint nap – gyakran igen brutális módon – kioltanak, hogy aztán terülj-terülj asztalka legyen belőlük. Az emberiség megérett arra a tudásszintre, hogy megértse, elfogadja és alkalmazza: az életet védeni kell, nem elpusztítani.
Sikert és boldogságot: