Ezt az ellenszert, amiről én beszélek, nem egy laboratóriumban dolgozták ki. Talán leírható egy bonyolult kémiai képlettel is, de az a jó benne, hogy ha nem ismerjük ezt a képletet, akkor is fel tudjuk használni. 

Ezt az ellenszert nem árulják gyógyszertárakban, üzletekben, mégis korlátlan készlet van belőle szerte a világon. Sehol sem lehet megvenni, ennek ellenére szinte minden ember használja. 

Az egészségügyi rendszerben dolgozók is nap mint nap bevetik, és nemcsak a koronavírus elleni küzdelemben. Hiszen ez az ellenszer úgymond univerzális, minden betegség ellen jó, de a koronavírus ellen különösképpen.

Sajnos nem írja fel receptre az orvosunk, és nem is lehet tablettát gyártani belőle, lehetetlen injekció formájában beadni. Nem így működik. 

Viszont az a jó benne, hogy nem kell lemenni a boltba, betenni a bevásárlókosarunkba, sorban állni és fizetni érte. Mert ingyen van!

Bármennyire is hihetetlenül hangzik, ez nem ámítás, viszont úgy működik, mint egy csodaszer. És a legcsodálatosabb benne az, hogy minden egyes ember rendelkezik vele. Ott van mindannyiunkban az ellenszer, ami szükséges a koronavírus megfékezéséhez. 

Úgy hívják: empátia. 

Az a képesség, hogy gondolunk másra is, nem csak magunkra. Azok az egészségügyi dolgozók, mentősök, orvosok, asszisztensek, gyógyszerészek és más szolgálatot teljesítő emberek, akik nap mint nap kockára teszik a saját életüket, empátia nélkül otthon ülnének és várnák, hogy elmúljon a baj. De ők kimennek a frontvonalra minden nap, amíg csak állni tudnak a lábukon, és segítenek más embereken. Idegeneken. Akárkin, bárkin. Ez az empátia.

De ez a képesség megvan bennem is, benned is és mindenki másban is. Ha meg akarjuk fékezni ezt a vírust, gondolnunk kell másokra! Csak együtt vagyunk képesek erre, ha mindenki beszáll a harcba. Kézbe kell vennünk az ellenszert – az empátiát -, és minden döntésünk során megfontoltnak kell lennünk! Mert most, minden hétköznapi, ártalmatlannak tűnő cselekedetünk végzetes lehet valaki számára. 

Ugyanis ez a vírus annyira alattomos, hogy akár két hétig meghúzódik bennem, anélkül, hogy tudnék róla. És közben megfertőzök másokat, akár több tucat embert. És ők újra átadják több tucat embernek. Hányan fognak ezek közül megbetegedni? És hányan fogják túlélni? Hány ember halála szárad majd az én lelkemen? Nem tudhatom. 

Azt viszont tudom, hogy ha gondolok másokra, akkor mindent megteszek, hogy megvédjem magam, a szeretteimet és azokat is, akiket nem ismerek. Ha gondolok másokra, úgy alakítom a dolgaimat, hogy a minimumra csökkentsem a kockázatot. 

Ha gondolok másokra, otthon maradok.

Sikert és boldogságot: