1,4KSzeretek nagy célokat kitűzni magam elé, az utóbbi időben azonban egyre többször előfordul, hogy félúton feladom. Emiatt gyakran furdalt a lelkiismeret: miért nem vagyok képes véghezvinni, amit elképzeltem. Most azonban megértettem: valahányszor feladtam, nyomós okom volt rá, és utólag belátom, mindig helyesen döntöttem.
Szeretek nagy célokat kitűzni magam elé, az utóbbi időben azonban egyre többször előfordul, hogy félúton feladom. Emiatt gyakran furdalt a lelkiismeret: miért nem vagyok képes véghezvinni, amit elképzeltem. Most azonban megértettem: valahányszor feladtam, nyomós okom volt rá, és utólag belátom, mindig helyesen döntöttem.
Hallgasd meg (1:16 perc) ⇩
Olvasd el (1 perc) ⇩
A nagy célok nagyon fontosak az életben, azok adnak igazi értelmet a mindennapjainknak – ezzel teljes mértékben egyetértek. De mi van akkor, ha a cél felé vezető úton kényelmetlenül érezzük magunkat? Ha nem tölt el elégtétellel, nem tesz boldoggá mindaz, amit a cél érdekében nap mint nap tennünk kell? Többször kerültem ebbe a helyzetbe, és én egyszerűen annyit tettem, hogy megálltam. Azt mondtam: nem kell nekem az a cél, ha nem lehetek boldog, amíg elérem.
Igen, fontos, hogy elérjük a céljainkat, de nem mindegy, hogyan. Az út legalább olyan fontos, mint az úticél, azaz a cél célja az, hogy téged boldoggá tegyen.
Sikert és boldogságot: