Ez a fajta időutazás – jelenlegi tudásunkkal – lehetetlen, azonban egyetérthetünk abban, hogy ha mégis képesek lennénk rá, és egyetlen kis dolgot megváltoztatnánk a múltunkban, annak radikális hatása lenne a jelenünkre:

„Ha lemondtam volna az édességekről, nem lennék ma cukorbeteg.”

„Ha visszamehetnék a múltba, megmondanám magamnak, hogy mondjak fel azonnal.”

„Ki kellett volna szállnom a kapcsolatból, amikor elcsattant az első pofon.”

Természetesen könnyű utólag okosnak lenni, hiszen már olyan információk birtokában vagyunk, amelyekkel előre nem rendelkeztünk. Vagy mégis?

Nem tudtuk előre azt, hogy ha sok édességet eszünk, annak cukorbetegség lehet a vége? Nem tudtuk azt, hogy ha kaptunk egy pofont, az elfogadhatatlan egy párkapcsolatban?

Miért lennénk hajlandóak arra, hogy visszautazzunk a múltba és másképp csináljuk? Azért, mert a „talán”-ból „biztos” lett. Legtöbben úgy éljük le az életünket, hogy ilyen „talán”-okra hagyatkozunk, és reméljük, hogy minden rendben lesz. Pedig az élet számtalanszor bebizonyította, hogy nem lesz mindig, minden rendben. Ahhoz, hogy minden rendben legyen, tennünk kell nap mint nap valamit. Például azt, hogy egy apróságot másképp csinálunk, ahhoz, hogy a jövőben radikális hatása legyen ránk nézve. 

Ne együk meg azt a tábla csokit, mert ellentétben azzal, amit gondolunk (á, ez már nem oszt, nem szoroz…), igenis számít.

Ne hunyjunk szemet olyasmi felett, amiről biztosan tudjuk, hogy nincs rendben.

Ha valamiről azt gondoljuk, hogy negatív hatással lehet a jövőnkre, ne hagyjuk figyelmen kívül, mert nagy valószínűség szerint, bekövetkezik az, amitől tartunk. 

Ne feledjük, hogy pontosan úgy, ahogy egy kis változtatás a múltunkban rendkívüli hatással lehet a jelenünkre, egy kisebb pozitív változás ma óriási pozitív hatással lesz a jövőnkre.

Sikert és boldogságot: