Régen a környezetemről panaszkodtam, általánosságban az emberekről mondtam negatív véleményt, és kiborultam néha attól, hogy milyen a világunk. Ha most szeretnék panaszkodni, akkor is lenne miről. Nem tetszik, hogy maszkot kell viseljek, rémes az oktatási rendszer, és utálom, hogy nem lehet utazni. De nem teszem.
Nem panaszkodom, mert azzal semmit nem érek el. Semmi sem fog megváltozni, és én sem fogom jobban érezni magam tőle. Ha meg valaki nekem panaszkodik, akkor legfeljebb csak bólogatok, és igyekszem elengedni a fülem mellett a hallottakat.
Álmom egy szebb, jobb világ, ahol békében élünk, tisztelünk mindent, ami él, vigyázunk egymásra és a környezetünkre, a fejlődésre törekszünk, és igyekszünk többet adni, mint amennyit kapunk. Tudom, hogy ez meg fog valósulni és azt is tudom, hogy úgy nekem, mint neked, részünk van benne.
Mert minden apróság számít! Számít, hogy szelektíven gyűjtjük a hulladékot, számít, hogy mosollyal köszöntjük egymást, számít, hogy a rászorulókat nem kirekesztjük a társadalomból, hanem felkaroljuk és segítjük őket, számít, hogy az egoista szemléletmód helyett időnként felveszünk egy másik nézőpontot is, egy olyat, amelyben mindenki más fontosabb, mint mi vagyunk. Számít minden pillanat, minden kicsinek és jelentéktelennek tűnő döntésünk, mert ezekből – a több milliárd ember, több milliárd döntéséből – tevődik össze minden, amit nap mint nap megélünk, egy fajként.
És ez a legfontosabb: egy faj vagyunk, egyformák mindannyian. Amikor ezt képesek leszünk felismerni és eszerint élni az életünket, a világunk hihetetlen mértékben meg fog változni. Nemhogy egy jobb világ lesz, az lesz maga a földi paradicsom.
Sikert és boldogságot: