A világunk sajnos még mindig tele van megkülönböztetésekkel és az ezekből fakadó gyűlölködéssel, meg erőszakkal. A másság mindig is problémát jelentett az embereknek.
Hallgasd meg (4:01 perc) ⇩
Olvasd el (3:30 perc) ⇩
Mai – fejlettnek hitt világunkban is – még mindig széles körben elterjed, hogy elítélünk embereket, embercsoportokat és nemzeteket, csak azért, mert mások, mint mi. Pedig nem hibás azért egy ember, mert másképp néz ki, máshol született, más a nemzetisége vagy a bőrszíne, másban hisz vagy mások a hagyományai. Ahogy azért sem felelős egy ember, mert egy másik, aki őrá hasonlít, bűncselekményeket követett el. Egy emberek csoportját vagy akár egy egész nemzetet elítélni néhány ember tettei miatt, nem jogos! Még akkor sem, ha egy törvényellenes tettről van szó, mert elsősorban a tettet ítéljük el és az embert csak azután, ha bűnösnek találják. Hogy lenne akkor jogos elítélni ártatlanokat? Hogy lehet gyűlölni és bántani azokat, akik tehetetlenek és semmi bűnük nincs – hacsak az nem számít bűnnek, hogy megszülettek.
Aki ítélkezik, sokkal rosszabb, mint az, akik felett ítélkeznek, ugyanis a tolerancia tanulható. Amivel és ahová születtünk, nem tudjuk megválasztani, sem megváltoztatni.
Annyira könnyű kipécézni, csúfolni, gúnyneveket akasztani arra, aki mondjuk más szexuális beállítottságú, mint mi vagyunk. De belegondolunk valaha, milyen lenne, ha nekünk kellene úgy élni az életünket, hogy mi magunk vagyunk az érem másik oldalán? Nem hinném, mert képtelenek vagyunk ebbe belegondolni s nem is akarunk, mert „hányingerünk van tőle”. Egyszerűen nem tudjuk elfogadni, hogy az az ember úgy született és nem tehet róla, hogy más. Meg vagyunk győződve róla, hogy csak tetteti, hogy csak fel akarja hívni magára a figyelmet, hogy ki akar tűnni. Legfeljebb annyit vagyunk hajlandók elfogadni, hogy „baj van vele”, azaz „beteg”, de elfogadni nem tudjuk, sőt nem is akarjuk. Esetleg csak eltűrni, de csakis akkor, ha eltitkolja azt, hogy ki is ő.
Hiába, hogy tudományosan bizonyított, hogy a homoszexualitás ugyanúgy normális – mert így születik az ember -, mint a heteroszexualitás, nem akarjuk ezt elfogadni. Képtelenek vagyunk a toleranciára, azt várjuk el, hogy más emberek hazudtolják meg valódi énjüket, a mi kedvteléseinkért. És még mi tartjuk őket egoistáknak, hogy ugyanolyan jogokat szeretnének, mint amilyenekkel mi rendelkezünk.
Vegyük észre, mit teszünk! Elitéljük az erőszakot, de vehemensen tiltakozunk a bevándorlók ellen. Egy olyan világról álmodozunk, ahol béke uralkodik, közben fogcsikorgatva szidjuk a cigányokat. Azt mondjuk, semmi bajunk a melegekkel, csak ne előttünk „csinálják” – vegyük észre a saját szavainkban az ellentmondást!
A tolerancia tanulható. Toleránsnak lenni azt jelenti, hogy megértjük, hogy a másság nem egyenlő azzal, hogy egyik ember rosszabb mint a másik. Nem az a fontos, hogy néz ki egy ember, milyen nyelvet beszél vagy miben hisz, hanem az, hogy tisztességes, becsületes és jó ember vagy sem. Tanuljuk meg a toleranciát és tanítsuk meg embertársainknak és gyerekeinknek is, mert így megfékezhetőek az előítéletek, a faji és kulturális felsőbbrendűség elméletek és a felesleges erőszakos megnyilvánulások.
Sikert és boldogságot: