Ha nem olyan az életed, amilyet szeretnél, talán itt az ideje átnézi a keresési előzményeidet.
Hallgasd meg (3:52 perc) ⇩
Olvasd el (3:30 perc) ⇩
A Google keresőmotor hátterében futó kódokról, algoritmusokról és egyéb bonyolult folyamatokról nem sokat tudunk, azt viszont igen, hogy a keresési találatoknál mindenkinek mást mutat. Ez egyébként nagyon jó, ezért is szeretjük használni napi szinten ezt a virtuális eszközt, mert tudjuk, ha keresünk valamit, biztosak lehetünk benne, hogy a Google segít megtalálni. És ez nem véletlen, hiszen követi minden lépésünket. Ha Androidos telefonunk van, akkor gyakorlatilag akár szó szerint is érthetjük ezt, ha nem hiszed, nézd meg ezt: Google Idővonal.
Mutasd a keresési előzményeidet és megmondom, ki vagy!
Nos, a Google tényleg valahogy így működik, mert mindent megjegyez – ezért is tud annyira jó keresési találatokat adni nekünk, hiszen személyre szabja azokat. Mindenkinek azt mutatja, amit ő a leginkább látni akar. Ennyit a Google-ről, lássuk, miben hasonlít ez az életünkre.
Milyen az életed?
Az ember is úgy működik, mint a Google (vagy az is lehet, hogy fordítva van). Egész egyszerűen az a helyzet, hogy azt kapjuk az élettől, amit keresünk. Ha nem vagyunk elégedettek az életünkkel, nem más emberekben vagy a körülményekben kell keresni a hibát, mert egyedül mi vagyunk felelősek a saját életünkért. Mindezért a saját agyunkban működő szűrő a felelős – a retikuláris rendszerünk -, ami egyébként igencsak hasznos, mert ha nem létezne, valószínűleg megbolondulnánk.
A retikuláris rendszer lényege az, hogy kiszűri azokat az ingereket és információkat, amelyek számunkra hasznosak lehetnek és csupán azokat engedi tovább az agy tudatos részébe, a többit – gyakorlatilag a javát – kiszűri és kidobja. És ennek szívből örülhetünk, ugyanis másodpercenként 11 millió inger éri a testünket, amit az agyunknak mind fel kellene dolgozni, ha nem létezne a retikuláris rendszerünk.
De honnan tudja a retikuláris rendszer, hogy mi hasznos és mi nem? Véletlenszerűen válogat? Ami előbb jön, az jut át? Nem. Ez egy rendszer, ami fel van töltve adatokkal, azokhoz hasonlítja az új adatokat és azt küldi tovább, amit relevánsnak talál. De honnan vannak az eredeti adatok, amihez minden mást hasonlít? Nos, itt jön képbe a Google hasonlat: az „eredeti” adatok a retikuláris rendszerben gyakorlatilag a keresési előzményeinkkel találnak a Google-ben, ugyanis az kerül be oda, amit mi, tudatosan fontosnak tartunk.
Gondoljunk csak arra, hogy amikor megveszünk egy pár új cipőt, hirtelen mintha mindenkinek olyan cipője lenne. Amerre csak nézünk, azt látjuk. A retikuláris rendszerünk megtanulja, hogy ez a cipő fontos nekünk, és amikor körbenézünk, nem azt vesszük észre, hogy valaki bicegve megy, hanem hogy a cipője ugyanolyan, mint a miénk.
Bármilyen is az életünk ebben a pillanatban, holnap vagy azután, mindig jusson eszünkbe a Google, és az, hogy azt kapjuk az élettől, amit fontosnak tartunk.
Sikert és boldogságot: