Szeretünk szorongani és aggódni. Ne mondja nekem senki azt, hogy nem szeretjük, és mégis ennyire sokan és sokat csináljuk. Nem jöttem rá, hogy mi benne a jó, ezért inkább azon dolgozom, hogy megszabaduljak ettől a szokástól.
Hallgasd meg (2:07 perc) ⇩
Olvasd el (2 perc) ⇩
Van az aggodalomnak az az egészséges formája, amikor aggódunk valakiért vagy valamiért, majd teszünk érte valamit, hogy az aggodalmunkból ne legyen valós probléma. És van az a fajta aggódás, amikor anélkül, hogy bármit is tennénk érte, hogy megszűnjön, csak egyszerűen szorongunk.
Sok mindenen aggódtam életemben, a nagy részük meg sem történt” – Mark Twain.
Ha meg szeretnénk szabadulni azoktól az aggodalmainktól, amelyek egyszerűen nem akarnak békén hagyni, vessük be Susan Billmark technikáját:
- Írjuk le egy papírra, mi miatt aggódunk.
- Írjuk le, mit fogunk tenni, hogy megszüntessük vagy minimalizáljuk a problémát.
- Írjuk le, mikor kezdünk neki.
- Gondoskodjunk arról, hogy tényleg meg is tegyük.
A fenti gyakorlat lényege az, hogy ha az aggodalmunk valós, akkor tegyünk is valamit azért, hogy megszűnjön. Ha pedig semmit sem tehetünk, akkor egyszerűen el kell engednünk, mert akár aggódunk, akár nem, semmi sem fog változni.
Ha képtelenek vagyunk ezeket az értelmetlen aggodalmakat elengedni, próbáljuk ki a következőt:
Képzeljük el, hogy egy meleg nyári napon, egy nagy fa árnyékában ülünk egy patak mellett. A fáról falevelek hullanak a patakba, a sodrás pedig magával ragadja azokat. Most pedig képzeljük el azt, hogy az aggodalmainkat, félelmeinket és szorongásainkat ezekre a falevelekre fektetjük és hagyjuk, hogy elússzanak.
Sikert és boldogságot: