Semmi gond nincs az előbbi álomképpel, hiszen mindenki erről fantáziál előbb vagy utóbb, mert azt a képet kapjuk a társadalmunktól, hogy ez a végső cél: lazulni és élvezni az életet. De több helyen is sántít ez az elmélet.

Először is, tudjuk, hogy a boldogság nem egy úticél, nem lehet megérkezni Boldogság-szigetre s ott nyaralni, amíg csak akarunk. S éppen ebből az okból kifolyólag, az sem állja a helyét, hogy naphosszakat a függőágyban lengedezve bárki is igazán boldog lehetne hosszú távon. Néhány napig, esetleg néhány hétig igen, de garantáltan beleunnánk.

Mert az emberekkel ez a baj (és egyben ez a legjobb dolog is): mindent megununk. Folyton kell nekünk az újdonság, ezért szeretünk annyira utazni – mert ott minden új. Az újdonság pedig felpezsdít bennünket!

Teljes életet élni tehát valami olyasmit jelent, hogy teremtsük meg azt az érzést a mindennapjainkban, amit akkor tapasztalunk, amikor el vagyunk utazva, anélkül, hogy el kellene utazzunk. Egy picivel nehezebb, de nem lehetetlen. Elsősorban arra van szükségünk, hogy kiszakadjunk a rutinból és kikapcsoljuk a robotpilóta üzemmódot, amiben általában működünk. Hogyan? Használjuk az alábbi tippeket:

Próbáljunk ki gyakran új dolgokat.

Ne féljünk néha kockáztatni.

Ha valakivel beszélgetünk, némítsuk le vagy kapcsoljuk ki a mobilunkat.

Mindig tanuljunk valami újat.

Ne halogassuk azt, ami élvezettel tölt el.

Alkossunk célokat és dolgozzunk az elérésükön.

Karitatívkodjunk, adakozzunk vagy önkénteskedjünk.

Menjünk ki a természetbe.

És talán a legfontosabb mind közül: tanuljuk meg szeretni önmagunkat és tanuljuk meg szeretni az életet.

Sikert és boldogságot: