Az átlagosság és a rendkívüliség nem fér össze, vagy az egyik lehetünk, vagy a másik. Az nem működik, hogy nagy vágyaink vannak, de közben átlagos életet élünk.
A halogatás a saját magunk ellen elkövetett bűnök közül az egyik legnagyobb és egyben a leggyakrabban elkövetett. Amikor azt mondjuk, hogy Róma sem egy nap alatt épült fel, tegyük hozzá: de minden nap dolgoztak rajta! Máskülönben megnyugvást nyerünk ebben a kifogásban, hiszen valljuk be, ez semmi több, mint időhúzás.
A halogatás elleni egyik legjobb módszer az, ha cselekszünk. Egyszerűen nem vakarózunk, nem gondolkodunk, nem nyavajgunk, hanem teszünk valamit. Bármit. De nem ülünk tétlenül és nem ütjük el az időt más, kevésbé fontos, olykor hasztalan, szórakoztató, de semmire sem jó tevékenységekkel. Nézzük meg, melyik a következő lépés, és ha túl nagy, túl ijesztő, bontsuk fel kisebb, kevésbé rémisztő lépésekre. Majd lépjük meg az elsőt. Aztán a másodikat, harmadikat és így tovább, amíg végzünk.
Ha cselekszünk a halogatás helyett, biztosra vehetjük, hogy haladunk és egyben fejlődünk.
Sikert és boldogságot: