A legtöbb sikerkalauz azt mondja, hogy legyen egy reggeli rutinod, kelj korán, meditálj, sportolj, vezess naplót, alkoss célokat, tervezz. Sokszor írtam már én is róla – ez a hagyományos és jól bevált módszer. Van, akinek ez egyszerűen elképzelhetetlen, kivitelezhetetlen és meglehetősen visszataszító. A jó hír az, hogy nem kell feltétlenül ezt csináljuk és akkor is lehetünk sikeresek.
Az a gond az előbb leírt és jól bevált módszerrel, hogy egyes emberek már reggel nyolckor hullafáradtak tőle, ami nem csoda, mert ötkor kelni és reggel nyolcig lenyomni a teljes rutint megerőltető, kitartás és türelem kell hozzá, s beleununk, mielőtt ez szokássá válhatna és az előnyünkre fordíthattuk volna.
Ha eleve kellemetlen ennek a gondolata, ha belekezdtünk és nagyon rosszul érezzük magunkat tőle, ne csináljuk, nem nekünk lett ez kitalálva. Az igazság az, hogy én mindig korán kelő típus voltam, de reggelente nem sportoltam, nem meditáltam, nem ittam kávét és naplót sem vezettem. Ja, és a lényeg: mégis sikeres lettem.
Mi vált be nekem? Az, hogy dolgoztam. Keményen, megállás nélkül, napi 12-14 órát vagy még többet. Ellentmondok saját magamnak? Lehet. Miért szajkózom mégis azt, hogy legyen reggeli rutinunk, ha sikeresek akarunk lenni? Mert hiszek benne, hogy az egy jó módszer. Megtanít mindarra, amire a legtöbben nem vagyunk felkészülve: következetesen csinálni nap mint nap azt, ami már a könyökünkön jön ki. Kitartani és csinálni akkor is, ha nincs hozzá kedvünk. Ráadásul elősegíti a mentális és fizikai egészségünket, amit a másik módszerrel hosszú távon biztosan tönkreteszünk.
Gyakorlatilag mindkét módszernek ugyanaz a végeredménye: siker, annak köszönhetően, hogy fókuszáltan dolgozunk a céljainkért.
Sikert és boldogságot: