Ha látnál valakit, hogy megcsúszik és beesik a metró sínekre, majd jajveszékelve segítségért kiáltana, mit tennél? A legtöbbünk azonnal, gondolkodás nélkül a segítségére sietne – gondolom te is. Ugyanezt kell tennünk akkor is, ha nekünk van valamilyen problémánk.
Ha egy jó barátunk bajban lenne, legyen az egyszerű stressz vagy szorongás, akár depresszió, ha le akarna fogyni vagy le akarna szokni a dohányzásról, és a segítségünket kérné, mit tennénk? Felelősségteljesek lennénk, a lehető legjobb tanácsot adnánk neki, mellette állnánk, támogatnánk és bátorítanánk őt.
Miért nem tesszük ugyanezt, ha rólunk van szó? Mert nehéz saját magunkat harmadik személyként látni. Mert hamarabb észrevesszük a hibáinkat, mint a sikereinket. Mert nem látjuk a fától az erdőt.
Legyünk saját magunk legjobb barátja, adjuk magunknak a legjobb tanácsokat és fogadjuk is meg azokat, támogassuk és dicsérjük magunkat ahelyett, hogy kritizálnánk minden apró tévedésünket. Hozzunk olyan felelősségteljes döntéseket, amilyeneket a legjobb barátunknak kívánnánk.
Mit tanácsolnál a legjobb barátodnak, ha azzal a problémával küszködne, amivel most te?
Sikert és boldogságot: