Boldog leszek majd, ha majd megházasodok. Ha gyerekeim lesznek. Ha megvesszük az új autót. Ha beköltözünk az új kertes házunkba. Rossz hírem van: ezek közül semmi sem fog boldoggá tenni.
Hallgasd meg (1:49 perc) ⇩
Olvasd el (1 perc) ⇩
Az a mondat, amelyik úgy kezdődik, boldog leszek majd, ha…, úgy végződik, hogy soha. A legnagyobb tévedés, amit a boldogsággal kapcsolatban elkövethetünk az, ha abban hiszünk, hogy kell hozzá valami, amivel még nem rendelkezünk.
A boldogsághoz ugyanis csupán egy dologra van szükségünk: elfogadásra. El kell fogadjuk önmagunkat. El kell fogadjunk mindent, ami velünk történik. El kell fogadjuk az érzelmeket, amiket érzünk. El kell fogadjuk, hogy bizonyos dolgokat nem tudunk befolyásolni. Ha mindent elfogadunk, akkor megszűnik a frusztráció, megszűnnek az elvárások, megszűnik az érzés, hogy valami másra vágyunk.
És így lehet az ember egyszerre boldog és valami más. Például szomorú, mert elhunyt egy szerette. Érezzük a szomorúságot, a gyászt, ugyanakkor – mivel elfogadjuk ezt az érzést, nem küzdünk ellene, és nem vágyunk arra, hogy elmúljon -, tudjuk és talán érezzük is ezzel egyidőben azt, hogy boldogok vagyunk. Mert a boldogságunk nem külső dolgokon múlik, nem függ elvárásoktól, és nem befolyásolják más emberek.
Sikert és boldogságot: