Jó előre szólok, ez egy lázító bejegyzés (egyesek szemében). Mi, emberek, különböző indokokkal – a banálistól a leghumánusabbig – „tartunk” állatokat. A sor kezdődik a kerékben szaladgáló hörcsöggel, folytatódik a haszonállatokon át, és záródik az állatkertekkel. Persze, nagyon cukik, meg nagyon szeretjük őket, de…
Úgy tudjuk, mi vagyunk a legintelligensebb lény a Föld nevű bolygón. De mi lenne, ha nem mi lennénk azok? Mi lenne, ha egyszer csak megérkezne hozzánk egy szuperintelligens lény, és átvenné az uralmat felettünk? Nem lenne nehéz, nem vagyunk azért épp annyira fejlettek…
És mi lenne, ha ez a lény úgy gondolná, hogy nem írtja ki az emberiséget – pedig megtehetné -, hanem beidomítja az ember-állatot. Mert nem csak a papucsot visszük oda, nem csak futkározunk egy kerékben, nem csak bambulunk egy akváriumban, az Animalis Sapiensis képes egészen összetett dolgokra! Mosogatunk, takarítunk, megvakarjuk, ahol viszket, és néha még vicceket is mondunk. Tök szórakoztató és nagyon cuki háziállatok lennénk, főleg a kicsik! Aaaah! Láttál te már bébi Animalis Sapiensist?! Na az! Meg lehetne zabálni! Szó szerint! Miért is ne, hiszen megtehetik… Ő is megeszi a csirkét, disznót, ez az élet körforgása…
Igaz, hogy kell egy betanítási idő, amíg megtanuljuk, ki az úr a háznál, de hát mi vagyunk az Animalis Sapiensis, s ahogy a nevünk is takarja, intelligensek vagyunk, hamar rájövünk, hogy engedelmeskednünk kell, különben…
Ha szerencsénk van, házi Animalis Sapiensis leszünk, s akkor szeretnek, jól tartanak, ennünk adnak és naponta megengedik, hogy fussunk egy kört az udvaron. Csak akkor koppintanak az orrunkra, ha valami olyat teszünk, ami nem tetszik nekik… Nagyon humánusan bánnak velünk, hálásnak kell lennünk érte! Örüljünk, hogy elég cukik vagyunk és nem fogtak be haszonmunkára!
Szerintem:
„Minden élőlénynek joga van a szabad élethez.”
Sikert és boldogságot: