Színlelt boldog embert milliónyit lehet látni. Főleg a közösségi médián. A valóságban azonban mit látunk? Ideges sofőröket. Türelmetlen szülőket. Veszekedő párokat. Kétszínű munkatársakat. Panaszkodó barátokat. 

Pedig a boldogság receptje nem titok. A legtöbb ember pontosan ismeri. Mint ahogy azt is tudjuk, hogy a gyorskaja egészségtelen. Mégis megesszük. 

Tudjuk, hogyan lehetnénk boldogok, de mintha nem akarnánk azok lenni, mindent másképp csinálunk. Miért? Hát mert emberek vagyunk. És minden más fontosabb. Elfelejtünk boldogok lenni. 

A legtöbben kergetünk valamit. Egy előrelépést a karrierben. Gyűjtünk egy új autóra. Nagyobb házba szeretnénk költözni. Akarunk még egy gyereket. Több követőre vágyunk a Facebookon. Vállalkozni akarunk. Szeretnénk egy exotikus nyaralásra elutazni. 

Ez normális. Az viszont egyáltalán nem az, hogy mindezekért feláldozzuk a boldogságunkat. Mert miközben kergetünk valamit, amivel nem rendelkezünk, észre sem vesszük azt, amink van. Nem vagyunk hálásak az egészségünkért, a társunkért, a szüleinkért. Elhanyagoljuk azt, ami igazán fontos. Természetesnek vesszük azt, ami egyáltalán nem az. 

Valójában a legtöbb ember már eleve rendelkezik azzal, ami szükséges a boldogságához. Csak ki kellene nyitni a szemünket. Meg kellene állni egy-egy kis időre nap mint nap, és hálásnak lenni mindazért a hétköznapi, ám fantasztikus dologért, ami az életünk része. És máris boldogok lennénk.