Gyerekként tele vagyunk kérdésekkel. Kíváncsiságunk határtalan, minden érdekel, a legapróbb dolgoktól a legnagyobbakig. Sorban annyiszor tudjuk megkérdezni: „miért?”, hogy az még a legtürelmesebb felnőttet is kihozza a sodrából. Aztán valami történik, amitől mindez megváltozik.
Felnőtté válásunknak legfontosabb része: a felnőtt embernek válaszai kell legyenek és nem kérdései. Ezért a felnőtt ember nem kérdez túl sokat, viszont fejben sok kérdést megválaszol magának. Emiatt gyakran jár úgy, mint a viccben a nyuszika, aki a medvétől fűnyírót szeretne kölcsönkérni. Másrészt, mert attól tart, hogy más emberek butának fogják őt tartani.
„Nem vagyok különösebben tehetséges, csak szenvedélyesen kíváncsi.” – Einstein
A felnőtt ember már csak ritkán kíváncsi. De miért? Mert aki kíváncsi, az hamar megöregszik. S mert aki kíváncsi, az hamar kukkol. Nem akarunk kukkoló vén trottyok lenni. Viccet félretéve, azért nem vagyunk kíváncsiak, mert nincs rá időnk, mert annyira rohanunk. Időpazarlás. Vagy mert befásultunk és már csak azok a dolgok érdekelnek, amelyek a túlélésünkhöz fontosak. A kíváncsiság nem tartozik ide. Még egy dolgot tisztázzunk: a pletykatémák nem az egészséges kíváncsiság kategóriájába tartoznak. Ha inkább arra vagyunk kíváncsiak, hogy „ki-kivel-mikor-és-hol?”, mintsem arra, hogy „értem, hogy villanymotor, de mi hajtja?”, akkor semmivel sem vagyunk többek, mint az, akit semmi nem érdekel…
Legyünk tudatában annak, hogy a pletykáktól semmi sem változik meg a mi életünkben, míg az egészséges kíváncsiság minket gazdagít. Ha szeretnénk többek lenni, mint aki jelenleg vagyunk, soha ne veszítsük el az ártatlan gyermeki kíváncsiságunkat.
Einstein köztudottan egy zseni volt. De mitől volt az? Mert olyasmiket alkotott meg a puszta gondolataival, amit mi emberfelettinek találunk. Pedig nem volt semmilyen szuperereje. Ezt ő maga mondta el. Csupán nagy kérdései voltak, meg ritka szokásai. Végtelenül kíváncsi volt mindenre, és nap mint nap azon fáradozott, hogy egy kicsit többet megértsen a világról, az emberekről, saját magáról. Ha elindulunk ezen az úton, elég hamar rájövünk, hogy rendkívül izgalmas!
Mi lehetünk a következő Einstein! Ráadásul nekünk hatalmas előnyünk van, hiszen egy olyan világban élünk, ahol az információ egyetlen kattintásra van tőlünk. Az a jó, ha minél több dimenzióban igyekszünk magunkba szívni az információt: ne csak videókat nézzünk, hanem olvassunk is, és ne csak a laptopon, hanem valódi könyveket. Meg főként kérdezzünk! Kérdezzünk sokat, sok mindenkitől. Az emberek feje egy-egy aranybánya, ahonnan kérdésekkel lehet előásni a kincseket!
Sikert és boldogságot: