Minden reggel felkelünk, reggelizzünk, kávézunk, munkába megyünk, dolgozunk. Este hazamegyünk, veszekszünk egyet a párunkkal, tévézünk, fogat mosunk, majd alszunk egyet. Aztán másnap ugyanígy, ugyanez, még a sorrend sem változik. És így megy ez évtizedeken át. Nem csoda, ha egy idő után azt érezzük, hogy ez az egész értelmetlen, hogy egy helyben toporgunk és nem haladunk sehova.
Az az igazság, hogy nagyon könnyű elmerülni a mindennapok forgatagában. Felgyorsult világunkban annyira sok inger ér bennünket, hogy már az is csoda, ha képesek vagyunk mindezeket feldolgozni. Alig nyílt ki a szemünk, a Facebook máris tucatjával okádja szembe velünk a nagyvilágot, és ez így megy egész nap, megállás nélkül. Csak történnek velünk a dolgok, csak történik velünk az élet. De állj! Nyomjuk meg a féket, különben így fog elszáguldani mellettünk az egész életünk. Az élet nem velünk történik, hanem értünk!
Ahhoz, hogy kitörjünk a mókuskerékből, csupán egyetlen dologra van szükségünk: meg kell találnunk a válaszokat a miért kérdésre. Addig kell kérdezni, hogy miért, amíg megkapjuk az okokat, hogy mit miért teszünk. És hirtelen minden értelmet nyer.
Tegyük fel gyakran a mindent megmozgató kérdést: miért?
Az igazi miértet nem könnyű megtalálni, de megéri. De ne ott kezdjük, hanem kezdjük kicsiben. Tegyük fel, hogy egy viszonylag egyszerű dologról van szó: szeretnénk minden reggel egy órával korábban kelni. A miért kérdésre lesz egy egyszerű, egyértelmű válaszunk, például az, hogy úgy érezzük, lustábbak vagyunk az átlagnál. Ássunk tovább. Miért? Miért érezzük azt, hogy lustábbak vagyunk az átlagnál? Mert mindenki más már hatkor talpon van. Tovább. Miért baj az, hogy mindenki más hatkor talpon van, de mi csak hétkor kelünk fel? Mert ettől úgy tűnik, más jobban halad, mint mi. Miért gondoljuk azt, hogy azon a reggeli egy órán múlik az, hogy más jobban halad, mint mi? Miért, miért, miért? Addig kell egyre mélyebbre és mélyebbre ásni, amíg már nincs tovább: és akkor megtaláljuk az igazi okot. Megdöbbentő lesz szembenézni a valósággal!
Honnan tudjuk, hogy megtaláltuk a miértet?
A valódi miértek érzelmi alapúak. Valami, ami nagyon kellemes vagy épp ellenkezőleg, nagyon kellemetlen. Ahogy az iménti példában láthattuk, a korábban keléstől csupán néhány lépésben jutottunk el a valódi okhoz: a lemaradás érzéséhez. Akkor tudjuk, hogy megtaláltuk, ha találkozunk ezzel az érzéssel. És ez az a pillanat, amikor meg tudjuk keresni azt is, amit tennünk kell, hogy kezeljük ezt az érzést. Az előbbi példa esetében nem feltétlenül az lesz a megoldás, hogy egy órával korábban kelünk fel, sokkal inkább az, hogy olyan célokat alkotunk, amelyekért érdemesnek tartjuk majd azt, hogy harcoljunk (és akár egy órával korábban keljünk fel minden nap).
Sikert és boldogságot: