Az egyik legrosszabb dolog, amit szülőként tehetünk az, ha azzal próbáljuk tanulásra buzdítani a gyerekeinket, hogy azt mondjuk nekik, ha nem tanulnak, utcaseprő vagy wc-pucoló lesz belőlük. Lehet, hogy ezzel sikerül tanulásra bírni a gyerekünket – többnyire azonban nem -, de az egészen biztos, hogy elültetjük bennük a megkülönböztetés magját. Innen már csupán egyetlen apró lépésre van az iskolai csúfolódás, bántalmazás, sőt a rasszizmus is.
Valószínűleg a gyerekkorunkból, s azon belül főként az iskolából hozzuk magunkkal azt a szokásunkat, hogy másokhoz hasonlítjuk magunkat és fordítva. Ha valaki nem annyira jó, ügyes, gyors vagy okos, mint mi, akkor őt kevesebbnek ítéljük meg és adott esetben akár lenézzük. Pedig minden ember egy értékes, csodálatos lény! Nincs jogunkban bárki felett ítélkezni, csak azért, mert ő valamiben gyengébb, mint mi.
Gondoljunk csak bele, hogy mi mindenben vagyunk mi is gyengébbek, mint sok más ember. Ez egy oda-vissza játék. Egyik jobb matekból, a másik jobb nyelvekből, de mindketten gyengék atomfizikából, amiből viszont a harmadik nagyon jó. Mindenki jó valamiben, és a célunk az kellene legyen, hogy segítsünk egymásnak felismerni, ki miben jó, és abban támogassuk, hogy fejlődjön, még jobb legyen.
Így tud az emberiség igazán együtt élni és együtt fejlődni: ha egymást segítjük és bátorítjuk, hogy aztán szükség esetén egymásra támaszkodhassunk, hiszen nem lehetünk mindenben kiválóak, de abban mindenki jó lehet, hogy segít, ahol és akin csak tud.
Sikert és boldogságot: