Egy módszer, amivel minden valóra válhat, amit igazán szeretnél

Az agyunknak van egy része, amit retikuláris aktiváló rendszernek hívnak, aminek az a szerepe, hogy kiszűrje mindazokat az információkat, amelyek számunkra fontosak, relevánsak. Amíg ébren, tudatunknál vagyunk, információk milliárdjai érnek bennünket másodpercenként. Ismétlem: egyetlen másodperc alatt, több milliárd információ. Mindezeket az agyunk képtelen lenne feldolgozni, hiszen elképzelhetetlenül nagy mennyiségű információról van szó. Tehát nem marad más lehetőség, mint megszűrni: ami fontos, továbbjut, ami nem, egyszerűen fennakad a szűrőn, azaz a retikuláris rendszeren. 

A retikuláris rendszer valahogy úgy működik, mint a Facebook (illetve pont fordítva van, a Facebookot mintázták erről). Ha nekem nem tetszenek a 5 minutes crafts videók, megnyomom a gombot, hogy ez nem érdekel, ha pedig egy cuki cicás videóra like-ot nyomok, a Facebook algoritmusai megtanulják ezeket. Innentől se híre, se hamva a 5 minutes crafts videóknak, viszont cuki cicából tömérdek mennyiséget fogok kapni. 

Ugyanígy működik a retikuláris rendszer. Megszűri az információáradatot azok alapján, amit fontosnak ítél. De nem véletlenszerűen válogat. A rendszer két alapvető tényező szerint szűr: az egyik az életbevágóan fontos információk (például ha megfogok egy forró serpenyőt, a teljes figyelmem oda irányul), a másik pedig a tudatalattiba „programozott” adatok, azaz minden, amiről tudatosan azt gondoltam, hogy ez számomra fontos. 

Például autót szeretnénk venni és tetszik nekünk az A4-es Audi. Érdekes módon mintha hirtelen megszaporodna az A4-es Audik száma! Az lesz az érzésünk, hogy mindenkinek A4-es Audija van! Pedig semmi más nem történt, csupán megtanítottuk a retikuláris rendszerünknek, hogy az A4-es Audi számunkra fontos. Onnantól pedig a retikuláris rendszer szűrőjén a legtöbb autó fennakad, kivéve az A4-es Audit. A szemünk napközben leginkább nyitva van, és a képek egy véget nem érő filmként áradnak az agyunk felé. A legtöbb információ azonban nem jut el a tudatunkig. Kivéve, ami fontos, például épp az A4-es Audi. Mindenhol ezt fogjuk látni.

Pontosan ezt fogjuk kihasználni arra, hogy valóra váltsunk bármit, amit szeretnénk. A technika neve: vizualizáció, azaz képzeljük el részletesen azt, amit szeretnénk, a többit meg bízzuk a tudatalattinkra. Nem kell rágörcsölni a célra, a tudatalatti ellátja ezt a feladatot, erőfeszítések nélkül. Gondoskodik róla, hogy azt kapjuk meg, amit szeretnénk. 

Hogyan kell vizualizálni? 

Vegyünk egy példát. Ha a legfőbb célunk mondjuk egy új autó, képzeljük el, hogy a kezünkben van a kulcsa. Hogy néz ki? Milyen a tapintása? Ott az autó a garázsban. Most bemegyünk és ránézünk. Milyen színű? Hogy néz ki? Milyen érzés ránézni és tudni, hogy ez a mi autónk? Megnyomjuk a gombot a távirányítón? Vagy keyless funkcióval ellátott autó és csak egyszerűen nyitjuk az ajtót? 

Milyen színű bent az ülés? Bőrbevonatos vagy szövet? Milyen színű cérnával van elvarrva? Szépek az illesztések? Végigsimítjuk az ülést, mielőtt beülünk és becsukjuk az ajtót, érezzük az anyagot az ujjaink alatt. Milyen hangja volt az ajtónak, ahogy becsuktuk? Most megmarkoljuk a kormányt. Milyen a tapintása? Sima? Érdes? Milyen érzés kerít bennünket hatalmába, amikor megfogjuk a kormányt? 

Minél részletesebben elképzeljük, minél több érzékszervet felhasználunk, annál jobban beprogramozzuk a tudatalattinkat, és annál könnyebb dolga lesz neki, hogy segítsen elérni nekünk azt, amit szeretnénk.

Bármi is legyen a célunk, készítsünk egy „mentális videót” róla, amit újra meg újra lejátszhatunk fejben. Pontosan így nyert Michael Phelps amerikai úszóbajnok karrierje során huszonnyolc érmet, amiből huszonhárom arany. Ő minden idők legsikeresebb olimpikonja. Phelps saját elmondása szerint fejben mindegyik bajnoki címét több százszor megnyerte, mielőtt a valóságban is megtörtént volna. Emberfelettinek tűnik, nem igaz? Ennyire erős a vizualizáció! Nézd meg Phelps történetét a vizualizációról.