Nincs boldogság lelki béke nélkül. Ha haragszunk, ha neheztelünk, ha megsértve vagy megbántva érezzük magunkat, tudjuk, megtapasztaltuk: nem attól fogjuk jobban érezni magunkat, ha a másik fél bocsánatot kér, hanem csak és kizárólag akkor, ha mi elengedjük a sérelmet. Más szóval: ha megbocsátunk.
Hallgasd meg (2:55 perc) ⇩
Olvasd el (2 perc) ⇩
„A gyengék bosszúra vágynak, az erősek megbocsátanak, a bölcsek meg egyszerűen elsétálnak.”
Előfordul, hogy olyan embertől várunk bocsánatkérésre, akitől valószínűleg soha nem kapjuk meg. Mert vannak a túl büszkék, vannak az érzéketlenek, és néha vannak olyan helyzetek, amikor mi vagyunk túl érzékenyek vagy túlreagálunk valamit. Teljesen mindegy, hogy melyik helyzet áll fenn, egy biztos: a haraggal csak magunkat bántjuk. Saját lelkiállapotunkat, hangulatunkat tiporjuk földig. Megéri?
„Bocsáss meg, ha nem is azért, mert más megérdemli, akkor azért, mert te megérdemled a békét.”
Nem lehet könnyű, magam sem tudom, hogy a valóságban tényleg lehetséges-e, viszont maga a gondolat is felszabadítóan hat rám. Megbocsátani valakinek, aki nem bánja, amit tett. Attól még tudomására tudom hozni az illetőnek, hogy megbántott. Attól még el tudom érni nála, hogy ő is bánja meg és kérjen bocsánatot. Csak most értettem meg, hogy megbocsátani és bocsánatkérést kapni, két egymástól teljesen független dolog.
Talán a gyerekkorból hozzuk ezt is. Gyerekként, ha valami rosszat teszünk, megtanítják nekünk a felnőttek, hogy azt jóvá kell tenni. Meg kell bánni. Bocsánatot kell kérni. És csak akkor lesz minden újra rendben. Felnőttként is ugyanaz a bennünk lakó gyermek reagál a helyzetekre. Fel sem fogjuk, hogy valójában a saját haragunk rabjaként élünk.
„A megbocsátással szabaddá teszed a rabod, és akkor fedezed fel, hogy a rab valójában te magad voltál.” – Lewis B. Smedes
Ne mástól várjuk a megváltást. Meg kell bocsátanunk. Mindenkinek. Azoknak is, akiket már rég elfeledtünk és azoknak is, akik ma nem úgy csinálták a dolgokat, ahogy mi szerettük volna. Bocsássunk meg, gyorsan és feltételek nélkül – nem másokért, hanem magunkért. A lelki békénk lesz a jutalom.
Sikert és boldogságot: