Ha van egy problémánk – valamilyen rejtélyes oknál fogva – , szeretjük elmondani azt más embereknek. De miért tesszük? A többségüket úgysem érdekli (mert vannak saját problémáik), a maradék pedig örül neki, hogy problémáink vannak.

Beszéljünk a problémáinkról?

A legtöbb ember azért beszél a problémáiról, mert csak egyszerűen szeret panaszkodni. Ilyenkor együttérzést meg vigasztalást várunk másoktól, és ha megkapjuk, akkor az jól esik nekünk. De a problémánk továbbra is ott marad. 

Ne beszéljünk a problémáinkról?

De ha alapból panaszkodós típusúak vagyunk, az, hogy nem beszélünk a problémáinkról másoknak, végképp semmit sem fog megoldani. Sőt, még vigasztalást meg együttérzést sem kapunk, tehát nyomorúságosan fogjuk érezni magunkat. A problémánk meg továbbra is ott marad.

Beszéljünk a problémáinkról!

A problémák megoldásra várnak és nem arra, hogy beszéljenek róluk. De néha egyedül túl kevesek vagyunk hozzá, segítségre van szükségünk a megoldáshoz. Tehát ezt kell tennünk: segítséget kell kérnünk. Gondoljuk végig, hogy ki tudna segíteni és mondjuk azt neki: 

– Van egy problémám, tudnál segíteni, hogy megoldjam? 

Ezt a mondatot nem fogjuk úton-útfélen mindenkinek mondogatni, mert eleve csak ahhoz az emberhez fogunk fordulni, akiben bízunk, hogy tud segíteni. Ugyanakkor kizökkentjük magunkat a panaszkodó üzemmódból, és mi magunk is a megoldásra fókuszálhatunk.