Nagyon sok olyan ember él közöttünk, aki nyomorúságosan érzi magát, pedig ha jobban megnézzük a körülményeit, nagyszerű élete lehetne. Természetesen ezt – külső szemmel nézve – nagyon könnyű így kijelenteni. Annak viszont, aki nyomorúságosan érzi magát, nagyon nehéz, szinte lehetetlen felvenni a mi nézőpontunkat.
A valóság minden ember számára az, ahogyan ő látja, érzékeli és felfogja a világot. Az a vicces, hogy a valóság nem egyetemes, nem egyértelmű és főként nem egyforma minden ember száméra. Két ember számára a valóság lehet teljesen más, sőt, gyakorlatilag a két nézőpont lehet akár teljesen ellentétes. Ezt remekül igazolja az alábbi illusztráció:
Ha egyetértünk abban, hogy csupán a nézőpont megváltoztatásával a valóságunk is megváltozhat, ezt az elméletet alkalmazhatjuk a saját életünkről alkotott képünk jobbra fordítására is.
Most válaszoljuk meg a következő kérdést: milyen a mi életünk? Jó? Rossz? Lehetne jobb? Pocsék?
Az, hogy mit válaszolunk az előbbi kérdésre, nagyban függ attól, hogy honnan nézzük és mihez viszonyítjuk a saját életünket. Sajnos a viszonyítási pontjaink torzak, hiszen elsősorban másokhoz mérjük magunkat. És a legrosszabb az, hogy még csak nem is egyetlen emberhez, hanem mindenkihez. „Gézának szép, udvaros háza van, én meg egy garzonban nyomorgok. Gizikének nagyobb a fizetése, mint az enyém, pedig én régebb vagyok a cégnél. Julisnak már vannak gyerekei, nekem még férjem sincs.” Mindezeket összegyűjtve természetes, hogy úgy látjuk: a mi életünk rossz.
De mi lenne, ha nézőpontot váltanánk? Mi lenne, ha ahhoz viszonyítanánk az életünket, ami sokkal rosszabb, mint a miénk? „Igen, kicsi a garzon, de legalább nem egy vályogházban élek, mindig van melegvíz és fűtés, s a szomszédok is csendesek, rendesek. Kisebb a fizetésem, mint a Gizikéé, de jól élek belőle, nem vagyok hajléktalan, egészséges vagyok és igazából bármikor kereshetek több pénzt. Nem vagyok férjnél, de egyelőre nem is vágyok rá, hiszen élvezem, amit a szabadság nyújt nekem.”
Ugye, hogy máris egy fokkal jobb az életünk? Ha nem vagyunk megelégedve az életünkkel, néha csupán annyit kell tennünk, hogy próbáljunk meg más nézőpontból ránézni, hiszen a valóságunk mindig az, ahogyan mi értelmezzük mindazt, amit látunk, hallunk, gondolunk és vélünk. Gyakorlatilag ha rossz, gondoljunk arra, hogy lehetne rosszabb, és ebből a nézőpontból a rossz már akár jó is lehet.
Sikert és boldogságot: