Te is sokat gondolkodsz azon, hogy milyen ruhát vegyél fel, hogy azzal milyen cipő megy? Hogy milyen telefont vegyél következőben? Meg hogy mire cseréld le az autódat? És szerinted miért fontos ez?

Hogy más emberek jó véleménnyel legyenek rólunk? Vagy mert azt gondoljuk, ettől érezzük jól magunkat? Pontosan itt tévedünk: külsőségekben, tárgyakban és más emberekben próbálunk megoldást keresni olyasmire, ami eleve bennünk van. 

Újabb meg újabb tárgyakra van szükségünk, mert azt érezzük, ezek tesznek boldoggá. Azért van szép ruhánk, drága autónk, mert akkor felnéznek ránk az emberek (vagy irigykednek), és ez bizonyítja, hogy „értékesek” vagyunk. Másokhoz hasonlítjuk magunkat, azzal a céllal, hogy igazoljuk, jobbak, többek, szebbek vagyunk, mint ők. Az ők sorsuk silányabb a miénknél, és ettől megintcsak jobban érezzük magunkat. 

De mélyen belül gondok vannak. Gyakran nagyon nagy gondok.

Ha másokhoz kell hasonlítsuk magunkat ahhoz, hogy érezzük, hogy értékesek vagyunk, soha nem lehetünk boldogok. A mérce mindig saját magunk kell legyen. A helyes kérdés: jobb vagyok, mint tegnap voltam? 

Ha az számít, hogy más mit gondol rólunk, egy olyan kelepcébe zárjuk magunkat, amiből nincs menekülés. Mert mindig lesznek kritikusok, rosszakarók, beszólók és trollok. Amíg ezekre reagálunk, el kell fogadnunk, hogy nem lehetünk boldogok. A helyes hozzáállás: elfogadom önmagamat olyannak, amilyen vagyok, és csak azoknak az embereknek a véleményére adok, akik tényleg számítanak.

Időt és energiát szánunk arra, hogy kiválasszuk és megvásároljuk a ruháinkat, telefonunkat, autónkat, de nem állunk meg egy percre, hogy elgondolkodjunk azon, mit is gondolunk, mit is érzünk? Így a gondolataink és érzéseink mindig csak reakciók lesznek a külvilág eseményeire és más emberek véleményére. 

Ne add ki az irányítást a kezedből! Rajtad múlik, hogy mit gondolsz és hogy érzed magad!