Este mindig nagyobb eséllyel nassolunk, és ha sokat dolgozunk, hamarabb megkívánjuk a kólát. Mi az összefüggés ezek között? Az, hogy az akaraterő is olyan, mint egy izom – egyszerűen előbb-utóbb elfárad.
Ahhoz, hogy megtegyük, amit napközben meg kell tennünk – például felkelni az ágyból -, akaraterő szükséges.
Ahhoz, hogy ellenálljunk annak, ami káros számunkra – például ne tömjük egész nap a fejünket Dobos-tortával -, akaraterő szükséges.
Csakhogy az akaraterő-tartalékunk véges. Minden reggel felkelünk egy adaggal és napközben abból fogyasztunk, amíg végül kimerül a tartalék. Hát csoda, hogy estefelé már úgy gondolunk a nasira, a kólára meg a csipszre, mint jutalomra? Nem tudunk már ellenállni, mert elfogyott az akaraterőnk.
Mi a megoldás? Nos, a legtöbb szakember azt mondaná: erősítsük meg az akaraterőnket, mert – mint én is említettem fentebb – az akaraterő olyan, mint egy izom, azaz meg lehet edzeni. De van ennél egyszerűbb megoldás is: távolítsuk el a csábítást!
- Ha több időt szeretnénk a családunkkal tölteni és ennek elsősorban a saját telefonunk áll az útjába (és a rajta lévő figyelemelterelő applikációk, játékok, közösségi média), kapcsoljuk ki a telefont vagy „felejtsük” a másik szobában.
- Ha le akarunk fogyni, szabaduljunk meg az egészségtelen kajáktól és ne is vásároljunk ilyesmit.
- Ha többet akarunk olvasni, alakítsunk ki egy olvasósarkot, ahol nem zavar meg a tévé, telefon vagy más emberek.
- Ha túl sokat lógunk a telefonon, töröljük le azokat az applikációkat, amelyek elrabolják a figyelmünket.
A kulcsszó a csábítás eltávolítása. Ez egy gyors és kevésbé fájdalmas megoldás, mint arra gyúrni, hogy erősebb legyen az akaraterőnk (habár azért ezt is érdemes edzésben tartani, mert amit nem tartunk edzésben, elsorvad).
Sikert és boldogságot: