Este mindig nagyobb eséllyel nassolunk, és ha sokat dolgozunk, hamarabb megkívánjuk a kólát. Mi az összefüggés ezek között? Az, hogy az akaraterő is olyan, mint egy izom – egyszerűen előbb-utóbb elfárad. 

Ahhoz, hogy megtegyük, amit napközben meg kell tennünk – például felkelni az ágyból -, akaraterő szükséges. 

Ahhoz, hogy ellenálljunk annak, ami káros számunkra – például ne tömjük egész nap a fejünket Dobos-tortával -, akaraterő szükséges. 

Csakhogy az akaraterő-tartalékunk véges. Minden reggel felkelünk egy adaggal és napközben abból fogyasztunk, amíg végül kimerül a tartalék. Hát csoda, hogy estefelé már úgy gondolunk a nasira, a kólára meg a csipszre, mint jutalomra? Nem tudunk már ellenállni, mert elfogyott az akaraterőnk. 

Mi a megoldás? Nos, a legtöbb szakember azt mondaná: erősítsük meg az akaraterőnket, mert – mint én is említettem fentebb – az akaraterő olyan, mint egy izom, azaz meg lehet edzeni. De van ennél egyszerűbb megoldás is: távolítsuk el a csábítást!

• Ha több időt szeretnénk a családunkkal tölteni és ennek elsősorban a saját telefonunk áll az útjába (és a rajta lévő figyelemelterelő applikációk, játékok, közösségi média), kapcsoljuk ki a telefont vagy „felejtsük” a másik szobában.
• Ha le akarunk fogyni, szabaduljunk meg az egészségtelen kajáktól és ne is vásároljunk ilyesmit.
• Ha többet akarunk olvasni, alakítsunk ki egy olvasósarkot, ahol nem zavar meg a tévé, telefon vagy más emberek.
• Ha túl sokat lógunk a telefonon, töröljük le azokat az applikációkat, amelyek elrabolják a figyelmünket.

A kulcsszó a csábítás eltávolítása. Ez egy gyors és kevésbé fájdalmas megoldás, mint arra gyúrni, hogy erősebb legyen az akaraterőnk (habár azért ezt is érdemes edzésben tartani, mert amit nem tartunk edzésben, elsorvad).