Reggel nem szólt az ébresztőd, ezért lekésted a buszt és a munkába nem értél be időben. A főnök pipa rád, és a kollégák ferde szemmel méregetnek. Lehet, hogy nem pont ezek a te problémáid, de a megoldás mindenki számára ugyanaz: mindjárt mondom is, hogy mi az.
Egyesek úgy döntenek, hogy a problémáikat bepakolják a szekrénybe, ami aztán úgy ömlik a nyakukba, mint az elvitelre vett kávé, aminek a fedelét nem tették rá elég szorosan. Mások, épp ellenkezőleg, minden problémát arra használnak fel, hogy másoknak panaszkodhassanak. De egyik sem ad végleges és főként boldogságot eredményező megoldást.
Ahelyett, hogy a homokba dugnánk a fejünket, meg kell tanulnunk a dolgok pozitív oldalát nézni. Ha lekéstük a buszt, élvezzük az extra időt, sétáljunk egyet a jó időben (mindenképp elkésünk, tehát legalább teljen jól). Lássuk be: attól, hogy stresszelünk rajta, nem fogunk hamarabb beérni munkába.
Egyáltalán nem könnyű a nehéz pillanatokban is megtalálni a pozitívumot, de kis lépésekben haladva előbb-utóbb sikerülni fog. Saját szememmel láttam ezt megvalósulni! És a felismerés fantasztikus – mármint amikor az ember észreveszi saját magán azt, hogy hiába, hogy problémába ütközött, az első gondolata az, hogy mi benne a jó.
„Elkések, de legalább egy jót sétálok a napsütésben.”
Ne vegyük túl komolyan az életet, mert rövid és semmi jót nem tesz az, hogy folyton aggódunk vagy stresszeljük magunkat valamiért. Csak egyszerűen lazítsunk és nevessünk, hisz úgyis minden elmúlik (a rossz is és a jó is).
Csupán ennyi választ el bennünket a boldog élettől: egy másfajta hozzáállás. Egy pozitívabb hozzáállás a problémákhoz, egy lazább hozzáállás az élethez. És erre bárki képes!
Sikert és boldogságot: