Egyszer egy szemináriumon találkoztam egy fiatal nővel, aki mindig is szenvedélyesen szeretett fotózni. Ahogy mesélt arról, hogyan kapta az első fényképezőgépét és hogyan kezdett kísérletezni a fényekkel és az árnyékokkal, azt éreztem, hogy egy olyan személyt ismertem meg, aki megértette, hogy az élet rövid és az időt nem szabad elvesztegetni.

De kiderült, hogy nem fotósként dolgozik, hanem jogász egy multinál. Döbbenet. Akik a teremben ültünk, mind tudtuk: pályát tévesztett. Szóvá is tettük. Miért nem választottad a fotózást a szakmádnak? Elmondta, hogy a szülei azt akarták, hogy valami biztosabb dologban dolgozzon, és ezért elvégezte az egyetemet és dolgozni kezdett egy nagy vállalatnál… És ott ragadt. Az igazság az, hogy félelemből nem lépett tovább, pedig volt egy nagyszerű lehetősége, amikor egy helyi magazin szerkesztője meglátta az egyik fotóját és meghívta őt, hogy legyen a fotósuk. De ő visszamondta. 

Most – néhány év távlatából – úgy látja, hogy hiba volt. Éveket pazarolt egy olyan állásban, ami semmit nem ad neki, csak kiszipolyozza. Igaz, hogy a fotózást soha nem hagyta abba, de úgy gondolta, hogy most már késő lenne váltani. A konkurencia óriási a fotózás világában és attól tart, hogy abból nem tudna megélni. Azt kérdezték tőle, hogy ha felkínálkozna egy lehetőség most, akkor élne-e vele. Gondolkodás nélkül rávágta: „Igen”. És akkor, ott, csoda történt. 

Egy másik résztvevő, akinek reklámügynöksége volt, felajánlott egy jól fizető fotós állást számára. A többi már történelem… Most arról szól az élete, hogy fotóz. A hobbija a munkája. Gyakorlatilag soha nem kell dolgoznia, mert mindig élvezi, amit csinál. 

Azt szeretném, ha két tanulságot vonnánk le az előbbi történetből: az első az, hogy az élet túl rövid, hogy olyasmivel töltsük el, amit nem szeretünk. A munkánk az egyik olyan dolog, amivel a legtöbb időt töltjük el, úgyhogy igyekezzünk olyan szakmát választani, amit szívesen csinálunk. 

A második tanulság pedig az, hogy soha nem késő a helyes útra térni! Amikor meghozzuk a határozott döntést, hogy mit szeretnénk, meglátjuk, hogy az élet rejtélyes módon az ölünkbe pottyantja pontosan azt, amire szükségünk van.