Ha megbántanak minket, bosszúra vágyunk – csakhogy ez a lehető legprimitívebb út, amit választhatunk. Van még további két, sokkal intelligensebb mód, ahogyan a sérelmeket kezelhetjük.
Amikor azt érezzük, hogy az igazi megkönnyebbülést a bosszú hozhatná el számunkra, nagyot tévedünk. Még soha, senki nem érzett kevesebb fájdalmat vagy csalódást azáltal, hogy másvalaki számára is fájdalmat okozott. És a legfontosabb: a bosszú nem oldja meg a problémánkat!
Azt gondoljuk, hogy ha meg tudjuk bosszúlni, akkor erősek vagyunk. Az igazság az, hogy a valódi erő abban rejlik, ha képesek vagyunk rá, hogy megbocsássuk annak, aki megbántott minket – gyakran anélkül, hogy az illető bocsánatot kérne tőlünk. A megbocsátás rólunk szól, amit mi tudunk tenni – azt jelenti, hogy mi elengedtük a sérelmünket és nem azt, hogy valaki megbánta, amit tett vagy bocsánatot kért. Ha megbocsátunk, a haragunk köddé válik, megszűnik a bosszúvágyunk – felszabadulunk.
De van egy harmadik út is, ez a bölcsek útja: hamarabb elengedni, mint megharagudni. Ők tudják, hogy megsértődni, megharagudni, megbántódni csak akkor lehet, ha ezt mi magunk megengedjük. Történni fognak az életünkben bántó, sértő dolgok, de minden egyes alkalommal kezünkben lesz a hatalom, hogy eldöntsük: mit fogunk ezután tenni? Megbántódunk? Haragudni fogunk? Vagy egyszerűen elengedjük, bármilyen ösztönszerű reakció nélkül?
Miért tennénk ezt? Miért ne reagálnánk arra, ha valaki megbánt bennünket? Reagálhatunk – ha akarunk. Ez a lényeg: mi döntsük el. Megéri feláldozni a haragért a boldogságunkat és a lelki békénket? Elérünk vele valami pozitívat?
Az erősek és a bölcsek tudják, hogy a megbocsátás és az elengedés, valamint a jövőre való összpontosítás kulcsfontosságúak a boldogsághoz. A bosszú nem tartozik az eszközeik közé, mert az csupán újabb sérelmeket okoz, hátráltat és nem oldja meg a problémát.
Sikert és boldogságot: