Képzeld el, hogy valaki épp belelépett egy sáros tócsa közepébe a vadonatúj fehér cipőjében, te meg rögtön rávágod: „legalább nem estél el!” Na, most képzeld el az arcát. Pont ilyen érzés, amikor valaki épp benne van a saját érzelmi sárdagonyájában, te meg egy csokor szivárvánnyal próbálod kihúzni onnan. Épp olyan, mintha azt mondanád az idegösszeroppanás szélén álló feleségednek, hogy „nyugodj meg, szívem”.
A pozitivitás nem mindig pozitív – van, amikor inkább olaj a tűzre
Ismerős? Valaki épp küzd valamivel, és te, a jószándék bajnoka, már tolod is a „nézd a jó oldalát!”-monológot. És hoppá, ezzel meg is gyújtottad a beszélgetés alá tett gyújtózsinórt.
A túlzásba vitt pozitivitás olyan, mint ha valakinek cukorral próbálnád bekenni a horzsolását – nemcsak hogy nem segít, de még jobban is fáj. Néha egyszerűen csak arra van szükség, hogy együtt szenvedjünk egy kicsit. Hogy ott legyünk. Hogy ne akarjunk rögtön „megoldani”.
Ha a rózsaszín szemüveg már szorít
Túl sok pozitivitás mögött gyakran ott lapul a félelem a fájdalomtól. Inkább ráhúzunk mindent a „minden okkal történik” maszlagra, mintsem hogy szembenéznénk azzal: vannak dolgok, amik simán pocsékul alakulnak, és kész.
Ha például egy barátod elveszti az állását, nem biztos, hogy az „újrakezdés lehetőségeként” akar rá tekinteni abban a pillanatban. Talán előbb csak le kell nyelnie a dühöt, a csalódottságot, az ijedtséget. És ehhez rád van szüksége – nem a motivációs idézetgyűjteményedre.
A valódi pozitivitás: mint egy jó kávé – erős, de nem túl édes
Nem az optimizmussal van a baj – hanem az időzítéssel és az őszinteséggel. Az igazi pozitivitás nem menekül a valóság elől, hanem elfogadja, megemészti, és utána épít rá valamit. Mint egy jó alap egy ház alatt – nem látszik, de minden rajta áll.
A toxikus pozitivitás viszont csak lefesti a repedéseket – és amikor jön a vihar, az egész összedől.
Így maradj pozitív – de ne idegesítő
- Hallgass, mielőtt bölcseket szólnál
Néha egy „megértelek” sokkal többet ér, mint egy „majd minden jobbra fordul”. - Adj helyet minden érzésnek
Az élet nem csak napsütésből áll. Néha esik. Néha szél van. És ez így van jól. - Ne vigasztalj idő előtt
A legjobb pillanat a biztatásra az, amikor a másik már nem áll térdig az érzelmi mocsárban. Addig csak fogd meg a kezét. - Az őszinteség a legnagyobb pozitivitás
Ne félj kimondani azt, ami igaz – még ha nem is csillámporos. Egy hiteles mondat mindig erősebb, mint egy hamis vigasz.
Szóval legközelebb, amikor a párod vagy barátod épp le van törve, ne ugrálj azonnal a „de legalább…” szöveggel. Inkább mondj ilyesmit: „Figyelj, teljesen megértem, hogy ez most szar. És itt vagyok veled.”
GYAKRAN ISMÉTELT KÉRDÉSEK
Mi az a toxikus pozitivitás, és honnan tudom, hogy én is belecsúsztam?
Ha kényelmetlenül érzed magad, amikor mások panaszkodnak, és reflexből próbálsz biztatni – lehet, hogy túl messzire mentél.
Mit tegyek, ha csak beszélni szeretnék a problémámról, de a másik állandóan „pozitív”?
Mondd el neki világosan, hogy most nem megoldást, hanem empátiát kérsz. Egy ölelést. Egy figyelmes pillantást.
Lehet túl sokat negatívnak lenni?
Persze, a folyamatos siránkozás sem vezet sehova. De az egészséges feldolgozás nem ugyanaz, mint az önsajnálat.
Hogyan maradhatok pozitív anélkül, hogy letagadnám a nehézségeket?
Először fogadd el, ami van. Aztán jöhet a „na jó, akkor innen merre tovább?”
Mikor segít tényleg a pozitív gondolkodás?
Amikor már megélted és elfogadtad a negatívat. Akkor válik a pozitivitás igazi hajtóerővé – nem meneküléssé.
Sikert és boldogságot: