Emlékszel az első randitokra? Minden szó izgalmas volt, minden érintés remegett az újdonságtól. Vagy amikor először mondta ki a gyereked, hogy „anya” vagy „apa”? Az egész világ megállt egy pillanatra. Aztán az évek alatt ezek a csodák valahogy átcsúsztak a „napi rutin” fiókba. Pont úgy, mint amikor a kedvenc dalod unalmassá válik, mert már ezerszer hallottad. A párod nevetése már nem tűnik olyan különlegesnek, a közös vacsorák pedig csak… történnek. Automatikusan. Mint amikor félálomban mosol fogat.
A feleségem minden egyes alkalommal megpusziljuk egymást, még akkor is, ha az egyikünk csak a sarki boltba szalad le tejért. Egy nap viszont morogva indultam el, siettem: „Most komolyan, miért ez a dráma, csak öt percre megyek el.” A feleségem csak ennyit mondott: „Mi van, ha ez az utolsó alkalom, hogy látlak?” Na bumm. Abban a pillanatban minden más értelmet nyert.
Mi van, ha… tényleg ez az utolsó?
Tedd fel magadnak ezt a kérdést:
- Mi van, ha ez az utolsó ölelés anyával?
- Az utolsó közös kávé a barátoddal?
- Az utolsó közös mese a gyerekkel?
- Az utolsó naplemente, amit együtt néztek?
Ugye, hogy a „szokásos” dolgok hirtelen egészen máshogy festenek?
Egy vasárnapi ebéd már nem nyűg, hanem ajándék. Egy veszekedés helyett inkább átölelnéd a másikat. És a gyereked kérése, hogy még egyszer olvasd el a Piroskát? Hát persze, hogy elolvasod – akár hatszor is.
Nem ijesztgetni akarlak. Ez ébresztő. A leghatékonyabb módja annak, hogy újra jelen legyél az életedben.
Hogyan alkalmazd ezt a „csodakérdést” a mindennapokban?
- Reggelente: Mielőtt kilépsz az ajtón, kérdezd meg magadtól: „Mi van, ha ez az utolsó alkalom, hogy így látom a szeretteimet?” Egy ölelés vagy csók nem kerül semmibe – de lehet, hogy örökre megmarad emlékként.
- Családi összejöveteleken: Amikor már negyedszer hallod ugyanazt a történetet a nagynénidtől, gondolj arra, hogy talán ez az utolsó, amikor elmeséli. Máris másképp hallgatod.
- Kapcsolati rutinban: A következő ölelés vagy szeretkezés előtt tedd fel a kérdést: „Mi van, ha ez lenne az utolsó alkalom?” Rögtön mélyebb lesz az egész. Mint amikor újra rátalálsz valami elveszett kincsre.
- A gyereknevelés káoszában: A sokadik kérés, hogy „játssz velem” vagy „mesélj még” hirtelen nem idegesítő lesz, hanem… szívszorítóan szép.
- Munkában és hobbiban: Mintha ez lenne az utolsó lehetőséged alkotni, teremteni, nyomot hagyni. Akkor is, ha csak egy Excel-tábláról van szó.
Egyetlen kérdés, ami hálát csepegtet a szürke napokba
Nem kell sem gurunak, sem filozófusnak lenned, hogy használd ezt az egyszerű mondatot. Nem kell hozzá füstölő, lótuszülés, vagy kristálygömb. Csak néha – egy-egy sorsfordító pillanatban – jusson eszedbe:
„Mi van, ha ez az utolsó alkalom?”
A jelen hirtelen színesebb, élőbb, fontosabb lesz. A megszokottból varázslatos lesz. És te – hát te hálásabb leszel, mint valaha.
GYAKRAN ISMÉTELT KÉRDÉSEK
Nem túl nyomasztó állandóan az „utolsó alkalomra” gondolni?
Nem, ha helyesen használod. Ez nem félelem, hanem ébresztő. Arra hív, hogy értékelj. Nem a haláltól ijeszt meg, hanem az életedbe hív vissza.
Hogyan építsem be a mindennapokba ezt a gondolatot?
Írj ki cetlit: „Ez lehet az utolsó alkalom!” és ragaszd a hűtőre. Vagy állíts be napi emlékeztetőt. Pár nap után természetessé válik.
Mit tegyek, ha rájövök, hogy a napjaim nagy része nem is fontos?
Akkor itt az ideje változtatni. Ez a kérdés nem csak ébresztő, hanem iránytű is. Megmutatja, mi az, ami igazán számít.
Munkában is alkalmazható ez a gondolat?
Sőt! Ha úgy dolgozol, mintha ez lenne az utolsó lehetőséged bizonyítani, minden mozdulatod szenvedéllyel lesz tele.
Nem veszi el a spontaneitást az életemből?
Pont ellenkezőleg! Felszabadít. Megszabadít a „majd holnap” bénító erejétől, és visszahoz a mostba – ahol minden történik.
Sikert és boldogságot: