Van egy vödröd, amivel vizet hordasz a patakból a házba, de az alján apró repedések vannak. Cseppenként szivárog belőle a víz, és mire a házhoz érsz, már üres is. Na, valahogy így bánunk az időnkkel – csak hogy ez a „víz” soha nem tölthető újra. És erről beszélt nemrég Sylvester Stallone egy megrendítő videóban, ami úgy gyomorszájon vágott, mint egy jól irányzott Rocky-ütés. A különbség csak annyi: itt nem díszlet a fájdalom.
Egy idős, megtört Stallone beszélt arról, amit egész életében megbánt: hogy mennyi időt herdált el. Nem a filmekre vagy bukásokra gondolt – hanem azokra a percekre, amiket rossz emberekre, haszontalan dolgokra vagy épp önmaga belső harcaira pazarolt.
És te? Te tudod, hová folyik el a napod?
Az idő a legdrágább valutád – és mégsem becsülöd
Pénzt kereshetsz újra. Ruhát vehetsz másikat. De az időd? Az csak telik. Minden „csak még egy rész”, minden „majd holnap elintézem”, minden „csak ránézek az Instára” – egy újabb csepp a vödörből.
Hány perc megy el naponta emberekre, akik lehúznak? Hány óra sikkad el sorozatok, értelmetlen viták, vagy a „muszáj megcsinálni” típusú feladatok közé préselve? Az időpazarlás nem mindig látványos – sokszor pont a hétköznapokban lopakodik be.
Ne „csináld meg”, hanem éld meg
A legtöbben akkor kezdik el értékelni az időt, amikor már alig maradt belőle. Betegség, veszteség, egy „majd egyszer” végleg elúszása után. De ki mondta, hogy meg kell várnod a tragédiát?
Sylvester Stallone, a keményfiúk alfája, arról beszél, hogy hiába a pénz, hiába a hírnév – az elvesztegetett idő fáj a legjobban. Olyan, mint egy lehetőség, amit örökre kihagytál.
Szóval álljunk meg egy percre, és gondolkodjunk el:
- Kire és mire megy el az időd?
- Feltölt vagy kifacsar?
- Előre visz vagy csak leköt?
A tudatosság nem unalmas – sőt, szabaddá tesz
Nem arról van szó, hogy minden percet produktívan kell tölteni. Sőt! A tudatos pihenés, a bambulás, a közös nevetés a semmin is lehet életminőség-javító. A lényeg: válaszd te. Ne hagyd, hogy a napjaid maguktól teljenek – vezesd őket, mint egy jó karmester.
Naplózz egy hétig. Írd le, mit csinálsz, mikor és miért. És aztán nézz a tükörbe: ezek tényleg a te választásaid? Vagy csak hagyod, hogy sodorjon az élet, mint egy gumimatracot a szél Balatonon?
Ez nem a próbafutam – ez maga a show
Az élet nem a nagy előadás főpróbája. Ez AZ előadás. És bármelyik jelenet lehet az utolsó. Nem azért mondom, hogy rád ijesszek – hanem abból a vágyból, hogy végre élni kezdj, nem csak csinálni a napokat.
Sylvester Stallone szavai szíven ütöttek, mert nem csak neki szólnak – hanem nekünk, mindannyiunknak. Nem az fog hiányozni a végén, amit megvettél, hanem amit elmulasztottál megélni.
Szóval tedd fel magadnak a kérdést: ha ez lenne az utolsó napod, büszkén mondanád: „Ez én voltam”?
GYAKRAN ISMÉTELT KÉRDÉSEK
Honnan tudom, hogy rossz helyre megy az időm?
Időnaplózás segít – írd le egy hétig mindent, majd értékeld, mi volt hasznos, mi volt csak megszokásból.
Tényleg baj, ha csak görgetek?
Nem feltétlen, ha tudatos. De ha automatikus, az időrabló. Állíts be időkereteket.
Mit tegyek, ha nem tudok változtatni a munkámon most?
Keress benne értelmet ideiglenesen, és tűzz ki egy céldátumot a váltásra. Kezdj el lépni.
Hogyan szűrjem ki az energiavámpírokat?
Finoman, de határozottan – csökkentsd a velük töltött időt, ne magyarázkodj.
Miért olyan nehéz „jól” használni az időt?
Mert nem tanították. De most már tudod: az időd a legértékesebb eszközöd – használd úgy, mintha aranyból lenne.
Sikert és boldogságot: