Volt már olyan érzésed, hogy eltörpülsz az univerzum mérete mellett? Hogy csak egy porszem vagy a végtelenben? Én is átéltem ezt. Utoljára, amikor megnéztem ezt a videót: https://youtu.be/GoW8Tf7hTGA?t=41 Az első gondolataim ilyenkor mindig ugyanazok: „mi értelme ennek az egésznek? Olyan kicsi vagyok, hogy semmit sem számítok!”
Aztán rájöttem, hogy nem is ez a lényeg. Az élet értelmét nem egy kő alá rejtve fogod megtalálni, mint egy régészeti leletet. Nem ott vár rád, hogy csak kiemeld és felkiálts: „megvan!”. Hanem benned rejlik. Benned, aki képes gondolkodni, érezni, álmodni. A több milliárd csillag mind nagyobb nálad, de egyik sem tudja, hogy létezik. A bolygók milliárd évekkel idősebbek nálad, de egyik sem képes tudatosan reflektálni a saját létezésére.
Mi, emberek viszont, a röpke néhány évtizedünk alatt olyan dolgokat hozunk létre, amire rajtunk kívül semmi más nem képes – legalábbis, amiről tudunk. A legcsodálatosabb mind közül pedig az, hogy mindezeknek tudatában vagyunk. Nemcsak történnek velünk a dolgok, hanem mi is alakítjuk őket – hatással vagyunk másokra, a környezetünkre, a világunkra.
Az élet értelmét keresheted meditáció közben egy hegytetőn, sivatagban vagy a kanapédon Netflixet bámulva. De valójában sokkal többet nyersz, ha megérted: nem megtalálni kell az élet értelmét, hanem megteremteni.
Értelmet teremthetsz ott is, ahol látszólag nincs. Amikor a nagymamád egy egyszerű ebédre hív, az nem csak étkezés, hanem szeretet, törődés és kapcsolódás. Amikor lehajolsz és segítesz valakinek felvenni a leejtett szatyrot, az a pár másodperc talán megváltoztatja annak a napnak az egész hangulatát – és a tiédet is.
Pont az tesz minket különlegessé, hogy tudjuk, milyen kicsik vagyunk, és ennek ellenére mégis minden reggel felkelünk, és csináljuk a dolgunkat. Ez nem jelentéktelenség – ez bátorság. Az univerzum hideg és közömbös? Na és? Te akkor is képes vagy melegséget, szeretetet és törődést vinni a saját kis világodba. A csillagok nem tudnak szeretni, de te igen. A bolygók nem tudnak alkotni, de te igen. A galaxisok nem tudnak nevetni egy rossz viccen, de te még azon is képes vagy.
Szóval igen, porszem vagy. De olyan porszem, aki történeteket mesél, aki álmodik, aki változtat. Olyan porszem, aki képes egy másik porszemet megölelni, és azt mondani neki: „fontos vagy nekem”. És ha ez nem elég értelmes dolog, akkor mi az?
GYAKRAN ISMÉTELT KÉRDÉSEK
Hogyan találjam meg az életem értelmét, ha olyan jelentéktelennek érzem magam?
Ne keresd, hanem teremtsd meg! Kezdj el olyan dolgokat csinálni, amik fontosak számodra – akár kicsik, akár nagyok –, és az értelem majd magától kikristályosodik.
Mit tehetek, amikor ránézek az éjszakai égboltra, és úgy érzem, semmi vagyok?
Emlékeztesd magad: te vagy az egyetlen lény a látható univerzumban, aki képes felnézni és ezt érezni. Ez nem gyengeség, hanem az öntudat csodája.
Miért fontos, hogy tudatában legyünk a saját kicsinységünknek?
Mert ez tesz alázatossá és ugyanakkor különlegessé is – megtanít értékelni a pillanatokat és az embereket körülötted.
Hogyan adhatok értelmet az életemnek a mindennapokban?
Koncentrálj a kapcsolataidra, a kis örömökre és arra, hogy naponta legalább egy ember életét jobbá tedd – akár csak egy mosollyal.
Mi van akkor, ha nem találok semmilyen értelmet vagy célt?
Akkor alkoss egyet! Keress valamit, ami érdekel, ami mozgat, ami miatt érdemes felkelni reggel – nem kell világmegváltónak lenni, elég, ha téged megvált.
Sikert és boldogságot: