Az „elfoglaltság” sokszor nem más, mint jól felépített díszlet. Olyan, mint gyerekként a szobatakarítás helyetti bútor-tologatás: nagyon dolgozol, csak éppen nem azon, amin kéne. És persze könnyű rákapni. Ha mindig csinálsz valamit, soha nem kell szembenézni azzal, hogy az a valami lehet, hogy tök fölösleges.

Az elfoglaltság mint jól szervezett önvédelem

Láttam már olyan embert, aki direkt lassított, csak hogy ne legyen „kész” semmivel. Ha gyorsan végzel, jön az üresjárat. Ha üresjárat van, kiderülhet, hogy ma sem dőlt össze a világ nélkülünk. Ez pedig ijesztő gondolat tud lenni.

Inkább elnyújtjuk a feladatokat, mint a rétestésztát. Így mindig kéznél van valami félkész projekt, amit elő lehet kapni, ha a főnök körbejár. Csak épp az egész rendszer pont annyit ér, mint a hörcsög kerékben: rengeteg mozgás, nulla előrehaladás.

Hatékonyság: gyorsnak gyors, de minek?

A hatékonyság elsőre hősiesnek tűnik. Gyors vagy, ügyes vagy, listákat pipálsz, a billentyűzet alattad parázslik. Csakhogy attól, hogy valamit gyorsan csinálsz, még nem lesz értelme.

Ez olyan, mint rekordidő alatt feltakarítani a Titanic fedélzetét. Szép az igyekezet, csak közben süllyed a hajó.

Egy hatékony ember olyan, mint egy jó motor: pörög, húz, viszi a tempót. Csak ha rossz felé indulsz, akkor a szakadékot is hamarabb éred el. A hatékonyság akkor ér valamit, ha tudod, merre mész.

Eredményesség: amikor végre a jó helyre fekteted az energiát

Az eredményesség a ritka, a kívánatos, a „na, ezt kéne csinálni” kategória. Itt már nem az számít, mennyit dolgozol vagy milyen gyorsan, hanem hogy amit csinálsz, közelebb visz-e a célodhoz.

Olyan ez, mint bevásárolni egy hosszú lista alapján. A hatékony ember végigrohan a bolton és mindent behajigál. Az eredményes előbb megnézi, mi van otthon, aztán eldönti, mi lesz a vacsora, és csak azt veszi meg, ami tényleg kell. Lehet, hogy lassabb, de este van étel az asztalon, nem egy csomó felesleg a szekrényben.

A sürgős nem mindig fontos

A telefon csörög, miközben odaég a serpenyő. Mi a fontos? A vacsora. A telefon visszahívható, a szenes csirkemell viszont megy a kukába.

És ott az örök kedvenc: a lemerülő egér. Tényleg emiatt állítsd le a projektet? Ugyan már. Van touchpad. Az elem meg ráér addig, amíg úgyis mész a bolt felé. Nem kell mindenből operát rendezni.

Mi visz előre?

Ha előléptetést akarsz, jobb fizetést, nyugodtabb napokat vagy csak több szabadidőt, akkor itt a nyers igazság:
nem az a menő, aki mindig elfoglalt, hanem az, aki halad.
Jobban, mint tegnap. Okosabban, nem hangosabban.

GYAKRAN ISMÉTELT KÉRDÉSEK

Hogyan döntsem el, mi sürgős és mi fontos?
Ami következmények nélkül halasztható, az nem sürgős. Ami nem visz közelebb a célodhoz, az nem fontos. Ha egyik sem, akkor nyugodtan engedd el.

Mit tegyek, ha a főnököm minden aprósággal megkeres?
Kérdezz rá udvariasan: „Ez hogyan illeszkedik a prioritásokhoz?” Sok vezető csak akkor lát rá a káoszra, ha valaki megmutatja neki.

Hogyan szokjak le az állandó rohangálásról?
Minden reggel írj fel három feladatot, amit mindenképp meg akarsz csinálni. Nem harmincat. Hármat. Ez egy egész más napot ad.

Mi van, ha attól félek, hogy feleslegesnek tűnök, ha gyorsan végzek?
A jó teljesítmény nem veszélyes, hanem érték. Akire számítani lehet, annak nő a mozgástere, nem csökken.

Lehetek egyszerre hatékony és eredményes?
Sőt, így jó! Először döntsd el, mi a fontos — majd csináld meg okosan. Ez a kombináció visz előre.