A barátaid napok óta ugyanarról a filmről beszélnek. Nem úgy, mint amikor valaki túlzott lelkesedéssel ajánl egy közepes akciófilmet, amit három hét múlva már senki nem emleget. Itt valami másról van szó.
Az egyikük csak annyit mond:
– Figyelj… ilyet még nem láttam.
És ezt olyan ember mondja, aki amúgy mindenre azt mondja, hogy „egész jó volt”.
Aztán jönnek a többiek is. Valaki nevetve mesél egy jelenetről, amitől majd leesett a székről. Más teljesen komolyan azt mondja, hogy a film után hazament, és órákig nem tudott elaludni. Egy lány csak ennyit tesz hozzá:
– Kicsit megváltoztatott…
Na jó. Erre már te is kíváncsi leszel.
Másnap odamész a mozihoz. Hosszú sor kígyózik a pénztár előtt, de senki sem panaszkodik. Furcsa módon mindenki izgatottnak tűnik. Mintha nem csak egy filmet várnának.
Végre sorra kerülsz.
– Egy jegyet szeretnék.
A pénztáros rád mosolyog.
– Nem kell jegy. A vetítés ingyenes.
Kicsit gyanakodva nézel rá.
– Tényleg?
– Persze. Van viszont néhány szabály.
Na, itt kezd érdekessé válni.
– A film meglehetősen hosszú.
Megvonod a vállad. Ha jó, jó. Ha nem, legfeljebb kijössz.
A pénztáros mintha olvasna a gondolataidban.
– Igen ám, de csak egyszer lehet megnézni.
– Mármint?
– Ha elhagyja a mozit, többé nem jöhet vissza.
Most már nem csak kíváncsi vagy. Kicsit feszült is.
– És szünet?
– Nincs.
– Mosdó?
– Arról lemarad, ami közben történik.
– Büfé?
– Ugyanez.
A pénztáros hátradől.
– Én már láttam a filmet. A helyében most elmennék mosdóba, és nem vennék semmit a büfében. Higgye el, nem akar lemaradni.
Furcsa érzéssel lépsz arrébb az ablaktól.
Aztán megcsap az illat.
Friss pattogatott kukorica. Vaj. Édes nacho szósz. Kóla.
Oldalra nézel. A büfénél tömeg áll. Egy srác három tálcát egyensúlyoz a kezében. Egy pár azon vitatkozik, sós vagy karamellás kukoricát kérjenek. Valaki nevetve mondja:
– Órákig kaja nélkül? Na persze.
És hirtelen a pénztáros tanácsa már túlzásnak tűnik.
„Ha ezek az emberek mind vesznek valamit, akkor csak nem olyan komoly ez az egész” – gondolod.
Beállsz a sorba.
Pár perc múlva már egy hatalmas doboz kukoricával és egy másfél literes kólával sétálsz a terem felé.
Mire leülsz, elsötétül a mozi.
És elindul a film.
Az első tíz perc után teljesen megfeledkezel magadról.
Egyszer nevetsz. Aztán szorongsz. Egy jelenetnél konkrétan előredőlsz a székben. Néha annyira megható, hogy érzed, összeszorul a torkod. Máskor meg úgy ver a szíved, mintha te is benne lennél.
Teljesen beszippant.
Aztán egyszer csak megérzed.
Először csak halványan.
Aztán egyre erősebben.
Ki kell menned.
Megpróbálod ignorálni. Fészkelődsz. Más pozícióba ülsz. Visszatartod.
De a film közben egyre jobb lesz.
„Na, most biztos nem mehetek ki.”
Még tíz perc.
Még öt.
Még egy jelenet.
Aztán már nem is a filmet nézed igazán. Csak azt számolod, meddig bírod még.
Végül felpattansz és szinte rohansz kifelé.
A folyosón félhomály van. A mosdó előtt pedig hosszú sor.
Persze hogy sor van.
Mindenki most jött rá, hogy nem ér rá később.
Toporogsz. Nézed az órát. Hallod tompán kiszűrődni a film hangjait a fal mögül. Néha felnevet bent a közönség. Néha síri csend.
És te egyiknél sem vagy ott.
A frusztráció lassan felkúszik benned.
„Biztos most történik valami fontos.”
A sor centinként halad.
Ekkor jut eszedbe valami.
Mi lenne, ha visszajönnél holnap?
Elvégre senki nem ellenőrzi igazán. Talán besurranhatnál a következő vetítésre. Ott folytatnád, ahol abbahagytad.
A gondolat annyira megnyugtat, hogy szinte azonnal ellazulsz.
Elintézed, amit kell.
De már nem mész vissza a filmre.
Másnap magabiztosan sétálsz oda a mozihoz.
Aztán megtorpansz.
A hely teljesen üres.
Nincs tömeg. Nincs sor. Nincs zaj.
Csak egy takarító törli a padlót.
Odamész és zavartan kérdezed:
– Elnézést… mikor kezdődik a következő vetítés?
A férfi rád néz.
– Nem lesz több vetítés.
Elnevetted volna magad, ha nem hangzik ennyire komolyan.
– De… hát ennek nincs értelme. Tegnap is ment.
– Tudom.
– Akkor ma miért nem?
A takarító lassan kihúzza a felmosót maga mellett.
– Mert mindenki csak egyszer nézheti meg.
Érzed, ahogy kiszalad belőled minden.
– És nincs valami… kiskapu?
A férfi halványan elmosolyodik.
– Mindenki ezt kérdezi.
Csend.
Aztán már csak egyetlen dolog érdekel.
– És mi volt a film címe?
A takarító letámasztja a felmosót.
Rád néz.
Elmosolyodik.
– Élet.
Sikert és boldogságot:
Sikert és boldogságot: