Évek óta ismételgetem a lányaimnak: vigyázzatok, mert minden férfi disznó. Kemény mondat egy apa, ráadásul egy férfi szájából, tudom. A védelmemre csak annyit: óvni akartam őket a csalódástól. És tényleg így is gondoltam. Egészen máig. Mert ma reggel valami megbillent bennem, és muszáj kimondanom, amit eddig nem mertem.
Kezdjük ott, hogy a nők és férfiak között nincs egyenlőség. Ez nem új felfedezés, nem is akarom annak beállítani. De ahogy ma reggel a kávém fölött ültem, rájöttem, hogy ez az egyenlőtlenség nem csak egy irányba dől.
A nőket sok helyen még mindig elnyomja a társadalmunk. „Gyengébbik nem” – mondjuk rájuk, miközben ők azok, akik kipréselnek a testükből egy másik embert. Próbáljon ezt utánuk csinálni egy férfi. A második fájdalomhullámnál már mentőt hívna magának.
A házimunka, a főzés, a mosás, a takarítás, a gyereknevelés sok családban automatikusan a nő dolga. Mintha lenne valami láthatatlan munkaköri leírás, amit senki nem írt alá, mégis mindenki betartat. A statisztikák meg arról beszélnek, hogy a nők kevesebbet keresnek ugyanazért a melóért, és hogy a családalapító korban lévő nőt nehezebben veszik fel, mint egy vele egykorú férfit. Az egyik a méhében hordoz egy embert, a másik meg a karrierjében hordoz egy ranglétrát. Nem ugyanaz a súly.
Szóval igen, a nőket sok szinten elnyomja a társadalom. És talán pont ezt kompenzálandó, a másik végletbe esünk: angyallá magasztaljuk őket. Bókolunk nekik úton-útfélen, virágot viszünk, ajándékot szórunk, és ez így van jól. Sőt, ennél többet is megérdemelnek.
De most jön a rész, amitől ma reggel megakadt bennem a levegő.
Nincs egyenlőség azért sem, mert a férfiakat alapból a disznó kategóriába soroljuk. Pusztán azért, mert férfiak. A legtöbb pasi az első csokor virágot a saját temetésére kapja. Bókot meg akkor hall, amikor a koma a harmadik sör után elszólja magát, hogy „te, azért te jó arc vagy”. Ennyi. Ez a férfi-elismerés középkategóriája.
Lehet, hogy sok férfi tényleg nem érdemli meg a bókot. De nagyon sokan igen. És ők sem kapják meg. Soha.
Hölgyeim, ha csodát akartok látni, próbáljatok ki valamit. Mondjátok meg a páratoknak, hogy jól néz ki abban az ingben. Vagy hogy tetszik, ahogy a gyerekkel beszél. Vagy hogy hálásak vagytok, amiért fél órát autózott a kedvenc tésztátokért. És figyeljétek, mi történik. A férfi felderül, mint egy karácsonyfa. Nem azért, mert hiú. Hanem mert ritkán, vagy soha nem hallott ilyet.
Saját bőrömön tapasztaltam: az a bizonyos disznóság jelentősen csökken, ha a társunk értékel minket. Szavakkal, gesztusokkal, egy pillantással. Mi, férfiak persze nem mondjuk ki, hogy szükségünk lenne rá. Az egónk nem engedi. De pont az az ego az, ami valójában éhezik a figyelemre. Olyan ez, mint egy kutya, ami morog, de közben farkat csóvál.
És még valami. Ha valakire száz éve ráaggatják, hogy disznó, egy idő után feladja és elfogadja. Minek küzdeni egy címke ellen, amit úgyis ráragasztanak? Ha már úgyis disznó vagyok, akkor legalább kényelmesen az lehetek. Nem mellette érvelek, csak megpróbálom megérteni.
A lényeg: mindenkinek, férfinak, nőnek, gyereknek, nagymamának, a szomszéd Pistinek, alapvető szüksége van arra, hogy értékelve legyen. Hogy valaki észrevegye. Hogy ne csak akkor szóljanak hozzá, ha valamit elrontott.
Holnap reggel kipróbálok valamit. Megmondom a feleségemnek, mit szeretek benne. Aztán felhívom az apámat, és megköszönöm neki, hogy gyerekkoromban mindig elvitt, ahová kértem. És talán a lányaimnak is mondok majd valami újat: vigyázzatok, mert minden ember törékeny. Akkor is, ha férfi.
Három apró lépés, amit ma elkezdhetsz:
Mondj egy konkrét bókot a párodnak, ne általánosat. „Jól nézel ki” helyett: „tetszik, ahogy ma a szomszéddal beszélgettél”.
Köszönj meg valamit, amit alapból elvársz. A vacsorát, a fuvart, a türelmet.
Figyeld meg, mi történik.
Gyakran ismételt kérdések
Tényleg minden férfi disznó?
Nem. Vannak, akik azzá váltak, mert mindenki annak nézte őket. És vannak, akik soha nem voltak azok, csak senki nem mondta nekik, hogy értékesek.
Hogyan bókoljak a páromnak, ha nem szoktam?
Kezdd konkrétummal, ne általánossággal. Egy mondat is elég, ami arra utal, amit ma csinált vagy mondott. A részlet hitelesít.
Mi van, ha a férfi nem reagál a bókra?
Lehet, hogy zavarba jön, mert nincs hozzászokva. Adj neki időt, és ne hagyd abba egy próbálkozás után.
Az egyenlőtlenség eltüntethető a kapcsolaton belül?
A világot egyedül nem hozod helyre, de a konyhaasztalnál igen. Ott kezdődik minden változás, a saját négy fal között.
Miért nehéz a férfiaknak elismerést kérni?
Mert gyerekkoruktól azt tanulják, hogy az erős férfi nem szorul rá. Pedig pont az a férfi erős, aki meri elfogadni, hogy szüksége van rá.
Sikert és boldogságot: