Volt egy időszak, amikor minden reggel azzal kezdtem a napot, hogy végiggörgettem, mások mit értek el. Valaki új autót vett, valaki egzotikus helyen nyaralt, valaki épp a sikereit ünnepelte. Mire letettem a telefont, már rosszkedvem volt, pedig előtte semmi bajom nem volt. Egyszerűen elloptam a saját jó napomat.
Az összehasonlítás a legalattomosabb tolvaj, mert nem vesz el tőled semmi kézzelfoghatót, mégis szegényebbnek érzed magad utána. Ott ülsz a saját, teljesen rendben lévő életedben, aztán meglátod valaki más csúcspillanatát, és hirtelen kevésnek tűnik minden, amid van. Nem lett kevesebb, csak más mércéhez kezdted mérni.
Miért nem fair játék az összehasonlítás?
Mert a saját kulisszatitkaidat hasonlítod mások díszletéhez. Te pontosan tudod, mennyi kétség, kudarc és álmatlan éjszaka van a hátad mögött. A másikból viszont csak a fényképezhető pillanatot látod, a mosolyt, a sikert, a szépen megvilágított végeredményt. A küzdelmet, ami odáig vezetett, gondosan kihagyják a képből. Így aztán a te nyers valóságodat veted össze valaki gondosan megszerkesztett kirakatával.
És valljuk be, ez a meccs eleve megnyerhetetlen. Mindig lesz valaki, aki gazdagabb, gyorsabb, sikeresebb vagy épp kipihentebb nálad. Ha az ő mércéjükön méred magad, sosem lesz elég, amit elérsz, mert a célvonal folyton odébb csúszik. Az összehasonlítás nem hajt előre, csak kimerít, és közben elvakít attól, ami valóban a tiéd.
A kirakat mögött mindig van egy raktár
Amit a közösségi médiában látsz, az nem valakinek az élete, hanem a legjobb pillanatainak gondosan válogatott gyűjteménye. A nyaralásból a naplemente kerül ki, nem a reptéri sorban állás. A vállalkozásból a siker bejelentése, nem a hónapok, amikor semmi nem működött. Ez teljesen érthető, hiszen mindenki a szép oldalát mutatja, csak akkor lesz belőle baj, ha elfelejted, hogy amit látsz, az egy kirakat, nem a teljes raktár.
És minél többet nézed ezeket a kirakatokat, annál torzabb kép alakul ki benned arról, milyen is a „normális”. Elkezded azt hinni, hogy mindenki más sikeresebb, boldogabb és rendezettebb nálad, pedig csak azt látod, amit megmutatnak. A valóságban ők is küzdenek, kételkednek és elrontanak dolgokat, csak épp azt nem posztolják ki. Az összehasonlítás így egy hamis mércét épít benned, amihez sosem érhetsz fel, mert nem is létezik.
Van egy egyszerű próba, ami segít visszatalálni a földre. Amikor legközelebb elkap az érzés, hogy lemaradtál, kérdezd meg magadtól, kihez képest, és pontosan mit is tudsz róla valójában. A legtöbbször kiderül, hogy egy féligazságokból összerakott képhez méred magad, egy emberhez, akinek a nehézségeit egyáltalán nem ismered. Ettől az egy kérdéstől sokszor azonnal veszít az erejéből az egész összehasonlítás.
Kihez érdemes mérni magad?
Egyetlen emberhez: a tegnapi önmagadhoz. Ő az egyetlen tisztességes viszonyítási pont, mert ugyanazokból a körülményekből indult, mint te. Ha ma egy kicsit többet tudsz, egy kicsit jobban kezelsz egy helyzetet, vagy egy kicsit közelebb vagy a célodhoz, mint tegnap, akkor nyertél, teljesen függetlenül attól, hol tart bárki más.
Láttam már olyat, hogy valaki minden külső mérce szerint sikeres volt, mégis boldogtalan, mert folyton felfelé nézett, arra, akinek még több jutott. És láttam olyat is, akinek látszólag sokkal kevesebbje volt, mégis elégedett, mert a saját fejlődését figyelte, nem a szomszédét. A különbség nem a körülményeikben volt, hanem abban, kihez mérték magukat.
Hogyan szállj ki a csapdából?
Nem kell kolostorba vonulnod és lemondanod a világról, elég néhány tudatos lépés. Kezdd ott, ahol a legtöbb összehasonlítás ér téged:
– Figyeld meg, mitől romlik el a hangulatod, és korlátozd azt, ami folyton mások életét tolja az arcodba.
– Vezess egy rövid listát arról, mit értél el az elmúlt évben, hogy legyen mihez mérned a mai önmagad.
– Amikor irigységet érzel, kérdezd meg magadtól, tényleg azt akarod-e, vagy csak jól néz ki kívülről.
Az irigység egyébként néha hasznos jelzés is lehet, ha jól olvasod. Ha valaki elért valamit, amire te is őszintén vágysz, az nem ok az önostorozásra, hanem irány. Nézd meg, mit csinált, tanulj belőle, aztán menj a saját utadon. De ha csak azért fáj, mert neki jutott és neked nem, akkor az nem cél, csak méreg.
Ne engedd, hogy más élete szabja meg, mennyire vagy elégedett a sajátoddal. Ma este, mielőtt lefekszel, ne azt kérdezd, ki előzött meg, hanem azt, hogy közelebb kerültél-e ahhoz, aki lenni akarsz. Ez az egyetlen verseny, amit érdemes megnyerni, és jó hír, hogy ebben csak egyetlen ellenfeled van: a tegnapi önmagad.
Gyakran ismételt kérdések
Hogyan hagyjam abba az állandó összehasonlítgatást?
Kezdd azzal, hogy kevesebbet nézed azt, ami mások életét mutatja, főleg reggel. Amit ritkábban látsz, ahhoz ritkábban is méred magad.
Rossz dolog egyáltalán másokra felnézni?
Nem, ha inspirál és tanulsz belőle, akkor kifejezetten hasznos. Akkor válik méreggé, ha csak lekicsinyled magad tőle ahelyett, hogy lépnél.
Mit tegyek, ha irigységet érzek valaki sikere miatt?
Kérdezd meg magadtól, tényleg azt az életet akarod-e, vagy csak a látszatot. Ha igazán vágysz rá, csináld meg irányként; ha nem, engedd el.
Hogyan mérjem a saját fejlődésemet?
Vezess egy egyszerű listát vagy naplót arról, hol tartottál egy éve és hol most. A leírt haladást nehezebb alábecsülni egy rossz napon.
Mi van, ha tényleg le vagyok maradva a kortársaimhoz képest?
A „lemaradás” csak akkor létezik, ha egy közös versenyt feltételezel, pedig mindenkinek más a pályája. A te dolgod nem behozni másokat, hanem a saját irányodba haladni.
Sikert és boldogságot: