"Miért nem elég soha a pénz"

– És mennyit keresel most, hogy Angliában dolgozol? – kérdeztem. – Ezerszáz fontot – válaszolta büszkén. – És abból mennyi a tiéd? – Hogyhogy mennyi? Az egész! – Szerintem meg nulla font a tiéd.

Miért? Mert nem értesz hozzá. Így kezdtem a bejegyzés első részét, ahol azt ígértem, következőben praktikus megoldást adok arra, hol kezd a tanulást. Akár azok közé tartozol, akiknek minden hónap vége felé szorítani kell a nadrágszíjon, akár azok közé, akiknek üti a széle a hosszát, de egy új autó vagy egy lakásfelújítás beleférne, ez a bejegyzés neked szól.

Miért? Mert nem értesz hozzá. Nyolc vagy tizenkét osztály, főiskola vagy egyetem, mesteri vagy doktori — teljesen mindegy, milyen végzettséged van, egy dolgot sehol sem tanítanak: a személyes pénzügyi képzést. Amikor kijössz az iskola padjából, és nagy nehezen munkát találsz, valahogy mindig kicsúszik a kezedből minden pénz, amit megkeresel. Mert semmit sem tudsz a pénzről azon kívül, hogy dolgozni kell érte ahhoz, hogy ki tudd fizetni belőle a költségeidet. Ételt és ruhát lehet venni rajta. De mi van az adókkal? Mi az ÁFA és kell egyáltalán érdekeljen téged? Mi a hitel, a jelzálog, a kamat, a bank, a költség és a megtakarítás? Miért fölözi le a fizetésed az állam a jövedelmi adóval, a nyugdíjhozzájárulással, a társadalom- és az egészségbiztosítással?

Egy rossz jegy az iskolában, egy késés a munkából – és máris úgy érzed, mintha az egész világ összeomlana. Ismerős? De mi lenne, ha megtanulnánk egy lépést hátralépni, és a nagy képet nézni? Hogy miről is beszélek? Arról, ami igazán számít az életben.

Van az a pillanat, amikor reggel megszólal az ébresztő, és te már előre érzed, hogy ez megint egy „robotnap” lesz. Felkelsz, dolgozol, hazamész, alszol, majd kezded elölről. A legtöbben azt mondanák, hogy mindezt a pénzért csinálják. Logikus válasz. Csak épp szomorú.

Mi lenne, ha a tíz évvel idősebb éned most megjelenne az ajtóban? Mosolyogva megölelne, és azt mondaná: „Köszönöm, hogy nem adtad fel”? Vagy csak sóhajtana egyet, és odavetné: „Komolyan, erre ment el tíz év?” Ha inkább az utóbbi verzió rémlik fel, talán itt az ideje újragondolni, mit építesz ma a jövőd alapjaiba.