Sok arcunk van. Van egy, amit a párunkkal viselünk, egy, amit a munkahelyünkön, egy másik, amit a barátokkal és egy századik, amit csak akkor veszünk magunkra, ha senki nincs a közelünkben. Pontosabban csak ilyenkor vesszük le az összes álarcunkat és kicsit önmagunk vagyunk.
Múlt héten kiugrottam (valójában kilöktek) egy helikopterből, 4.000 méter magasból. Mivel ezt most, néhány nappal később írom, kitalálhatod: túléltem. Féltem-e? Tériszonyom van. Szerinted féltem-e?
Volt egyszer egy fiú és egy lány. A fiúnak volt egy üveggolyó gyűjteménye, amit a lány mindig is csodált. A lány nagyon szerette volna, ha a fiú neki ajándékozta volna a golyókat, ezért azt találta ki, hogy finomabbnál finomabb sütiket sütött, volt ott minden a csokis muffintól kezdve, a marcipános bevonatú kekszen át, a krémes tortáig.
Néha nem értenek meg bennünket az emberek. Néha nem értenek egyet velünk az emberek. De ha minket boldoggá tesz, nem kell más számára értelme legyen. Elég az, ha minket boldoggá tesz.
Ha beteg vagy, orvoshoz mész. Ha jogi problémáid vannak, ügyvédhez fordulsz. De kit kérdezz, ha az életről akarsz tanácsot kérni?
Jártál már úgy, hogy egy hozzád közel álló személyt csak egy kicsit akartál helyreigazítani, de ő „felrobbant”? Most megmutatom, hogyan kezelheted az ilyen embereket.
Te mitől félsz? S mondd, mitől véd meg a félelmed? Mi történne veled, ha megtennéd, amitől félsz?
Te miért kelsz fel minden reggel? Miért gürcölsz, hajtasz, robotolsz egész nap? Ha te is a többséghez tartozol, a válaszod az lesz: a pénzért. Érthető, ugyanakkor elég nagy hiba.