Szoktál aggódni? Én igen. Szerintem te is. És mindenki más is. Nem kell többé aggódnod.
Azt mondják, hogy ha betöltjük a tizennyolcat, felnőtté válunk. Badarság.
Mit csinál a legtöbb ember, ha fáj a feje? Bekap egy fájdalomcsillapítót. Ki az, aki azonnal rohanna a kórházba és egy MR vizsgálatot készíttetne? Szinte senki. Észszerűen tudunk dönteni, ha a fejfájásunkról van szó. De nem úgy, amikor a párkapcsolatunkban vagy a munkahelyünkön vannak problémák.
Bizonyára hallottál arról a motivációs technikáról, hogy ha valamit szeretnél, valamire vágysz, kezdd el mondogatni magadnak, míg végül „csak úgy”, misztikus módon valóra válik. Nem nagyon hiszünk ebben. Sőt, a legtöbbünk azt gondolja, hogy badarság.
Sokan úgy képzelik el a felhőtlen, boldog életet, hogy egy trópusi szigeten, függőágyban Margaritát szürcsölve élvezik a napsütést. Teljes életet élni azonban egészen mást jelent.
„Az összeomlás szélén vagyok. Segítségre lesz szükségem! Napi szinten küzdök a fennmaradásért és nagyon vágyok egy társra, kivel támogatnánk, megértenénk, szeretnénk egymást. Szerintem ez a görcsös akarás látszik rajtam és ezért nem tudok társat találni, ezért csökken az önbizalmam, és az ördögi kör kezdődik elölről” – részlet egy olvasóm nekem címzett leveléből. Ha te is hasonlóképpen érzel, olvass tovább.
Nemrég ébredtem rá, hogy én egy túlgondolkodó ember vagyok. Miért jó vagy miért rossz ez? Ha most ezen gondolkodom, akkor ezt is túlgondolkodom?
Ha te is olyan ember vagy, akit gyakran megbántanak mások, talán ideje megfogadnod az alábbi tanácsot.