Hogyan készült 2018-05-25T06:34:29+00:00

Hogyan készült a könyv

2016 valamikor ősszel

A nagy lányom, Dóra, már kb. ötödször olvassa Harry Potter valamelyik kötetét. Kérdem tőle:
– Nincs más, amit olvass?
A válasz egy csalódott:
– Nincs…
Ekkor döntöttem el, hogy írok neki egy könyvet.

2016. november

Hozzáfogok a könyv írásához. Nem ez az első könyv, amit írok, de elhatározom, hogy ez lesz az első, amit be is fogok fejezni!Konkrét határidőt még nem kötök hozzá.

2017. január

Amikor csak engedi az időm, összevissza jegyzetelek ötleteket, mert az a nagy elképzelésem, hogy előre kitalálok mindent, aztán gyorsan megírom hozzá a történetet.

2017. február

Ráébredek, hogy az elképzelésem egy fabatkát nem ér. Épp egy repülőn ülök, hazafelé tartunk. Előveszem a jegyzettömböm és a golyóstollam s mintha valaki diktálná nekem, egyszerűen csak írok. Megszületnek az első sorok:

Az utolsó őrző első sorai

– Egészséges fiú! – kiáltott fel a bábaasszony, a magasba emelve a dús fekete hajú csöppséget.

2017. június

Úgy érzem, nem haladok elég jól az írással, ezért – önmagam motiválására – határidőt tűzök ki magam elé: úgy döntök, hogy a nagy lányom születésnapjára ez lesz az ajándékom. Tehát a határidő 2018. február.

2017. július

A határidős dolog bevált, jobban haladok, mint eddig, próbálok minél gyakrabban időt szakítani az írásra. A gond az, hogy a történet papíron szépen kerekedik, de a fejemben a gondolatok enyhén szólva zavarosak. Már azt sem tudom, mit írtam le és mit nem. Ha nem olvasok vissza jó néhány oldalt, elveszítem a fonalat és összefüggéstelenül írok. Egy ilyen visszaolvasás után egy teljes fejezetet húzok át.

2017. augusztus

Utazunk, jót tesz a kikapcsolódás. Ilyenkor megy a legjobban az írás. Azt veszem észre, hogy a munkahelytől távol, zajos, mozgalmas helyen haladok igazán jól.

Nagyon elfog az ihlet és megírok egy egész fejezetet egy másik könyvből. Az egy thriller – azaz rémregény – szerelem és természeti katasztrófa, de főleg az utóbbi. Úgy érzem nagyon jól indul a sztori, de elsőnek mindig a páromtól várom a visszajelzést. Szeretem, mert mindig őszinte. Ha nem jó, azt is megmondja, tapintatosan.

Odaadom neki és a szemem sarkából figyelem. Látom, hogy közben szó szerint a körmét rágja. Elégedett vagyok. 
Megdícsér, majd rögtön utána megdorgál:
– De nem ezt kellene írjad, ejnye-bejnye! – térít vissza a helyes útra.

2017. október

Írok, írok, írok… tényleg úgy, mintha valaki diktálná. A legjobb érzés! Gyökeres ellentéte annak, amikor el vagy akadva és nézed az üres lapot (volt néhány ilyen pillanat is). És egyszercsak: hoppá, vége, kész, befejeztem! A párom csodálkozva néz rám, nem hiszi el, amíg el nem olvassa.

A helyszín Kairó, Egyiptom.

Az ifjú Zetheusnak boldognak mondható gyerekkora volt, annak ellenére, hogy édesanyja egyedül neveli. Tizenegy éves korában viszont gyökeresen megváltozik élete. Furcsábbnál furcsább dolgok kezdenek történni vele és képtelen megmagyarázni őket. Senkinek nem mer beszélni róluk, különben is, nem egetrengető dolgok.

Egy napon, az egyik megmagyarázhatatlan és fölöttébb zavaros esemény közepén, felbukkan egy rejtélyes férfi, aki valahonnan ismerősnek tűnik. Zetheus válaszokat keres, így a férfi nyomába ered.

2017 október második fele

Megkezdődnek a tárgyalások a nyomdával. Közben a párom már kb. ötödször olvassa át a könyvet – ugyanis ő a korrektor és tördelő egy személyben  Köszi Hasenec Tímea 

2017 október vége

Megtervezem a könyv borítóját. A fotót megveszem hozzá, mert úgy illik 

Z - Az utolsó őrző borítóterve
2017. november

Nyomdász: – Fehér, sárgás vagy valamilyen más színű legyen a belív? Hány grammos? Vastag vagy vékony? Fényes vagy matt? Varrva vagy ragasztva legyenek az ívek?
Én: – Ööö… visszahívlak
Nyomdász: – Küldök néhány mintát.
És küldött:

Az utolsó őrző belívek választása
2017 november közepe

Kíváncsian érdeklődöm a nyomdától, hogy haladnak. A válasz egy durcás “Így” és egy fotó:

2017 november második fele

Izgalmas, amikor már a nyomdagépben dübörög munkád gyümölcse:

2017 november vége

Az utolsó száz méter a legizgalmasabb! 

Megérkezik az első sorozat és remegve, fülig érő szájjal veszem őket kézbe. Hatalmas és megismételhetetlen pillanat az életemben: az első könyvem első példányát lapozom fel!

Nagyon boldog vagyok!
    

2017 december eleje
Természetesen nem bírom kivárni a lányom születésnapját, ami három hónap múlva lenne, ezért odaadom neki és két kisebb lányomnak a könyv egy-egy példányát. Olyan édes és tágra nyílt szemekkel néznek rám, hogy egy csoda. Pillanatok alatt megfejtik a rejtett és titkos üzeneteket. A nagy lányom még aznap kiolvassa a könyvet. Egy dolog számított mindvégig: hogy neki tetszedjen. Pár nap alatt még kétszer kiolvassa, csak azután mondja, hogy jöhetne a következő 
Ekkor már tényleg elhiszem, hogy nagyon tetszett neki.
Újra nagyon boldog vagyok!
 
2017 december közepe
A könyv limitált szériáját, a különleges kivitelezésű példányokat, szétosztom a számomra fontos emberek között. Néhány nap alatt többen is elolvassák –köszönöm Nektek! -, a visszajelzések mind-mind pozitívak. Elfogultak? Többnyire igen, de van olyan is, aki szerintem megmondaná, ha nem tetszett volna. És még neki is tetszett!  
2017. december 13.
Eldöntöm, hogy kiadom a könyvet, rendesen, ahogy illik. Egy újabb történet veszi kezdetét.
2017. december 15.
Kezdem komolyan venni mindazt, ami eddig csak egy – a lányaim számára készülő – meglepetés volt. Elkészítem a https://cslazzar.com/ weboldalt és a közösségi médián nyilvánossá teszem:

Hamarosan megjelenik első könyvem! 

RENDELÉS