Az átlagember pénzügyi képzettsége nagyjából ott merül ki, hogy a fizetése – ha lehet – mindenre elég kell legyen. Néha összejön, néha meg nem. Azért van annyira sok adósságban élő ember, mert ugyanazokat a buta hibákat követjük el hónapról hónapra, napról napra.
Hallgasd meg (6:54 perc) ⇩
Olvasd el (6:30 perc) ⇩
Társadalmunk nagy részének nem megtakarításai, hanem adósságai vannak. Az emberek nagy része többet költ, mint amennyit keres. És legtöbbünk semmilyen tervvel nem rendelkezik, ami a pénzügyeit illeti. Ha egyik napról a másikra állás nélkül maradunk, egyik napról a másikra felkopik az állunk. Elképzelésünk sincs róla, hogy milyen lesz majd nyugdíjasnak lenni. Nézzünk szét a környezetünkben: hány nyugdíjas ismerősünk, rokonunk él pénzügyileg nyugodt életet?
Ne legyünk pénzügyi analfabéták, képezzük magunkat!
Olvassunk utána megbízható forrásokból, hogyan kell a pénzt menedzselni. Kezdésnek ajánlom a négyrészes útmutatómat, itt a blogomon.
Tanuljunk mások hibáiból!
Mit csinálnak a pénzügyileg tudatlanok?
- Fogalmuk sincs, hogy mennyit költenek
Aki nem tudja, mire mennyit költ, annak kifolyik a pénz a kezéből. A fizetés kézbevétele után nagy lábon él, a fizetés előtti napokban pedig száraz morzsát kapirgál.
Megoldás: készítsünk költségvetést, kövessük a bevételeinket és a kiadásaidat. A fent említett blogbejegyzésekben ezt is leírtam, hogyan kell költségvetést készíteni.
- Költenek, csak azért, mert megtehetik
Estétől reggelig sorolhatnám mindazoknak a dolgoknak a listáját, amit csak azért vásárolunk meg, mert megtehetjük. Amikor meg már nem tehetjük meg, mert üres a pénztárca, felveszünk egy hitelt vagy kölcsönkérünk. De még akkor is megvesszük, amit meg szeretnénk. Majd különböző hamis észérvekkel próbáljuk alátámasztani helytelen döntésünket.
Megoldás: tervezzük meg, hogy mikor mit kell megvennünk, nézzük meg, hogy a fizetésből jut-e mindenre, ha nem, tervezzük újra, amíg üti a széle a hosszát. Minden másra pedig gyűjtsük ki a pénzt (ezt is számoljuk bele a tervbe).
- Nem terveznek
„Minek tervezni? Hiszen nem tudhatjuk, mit hoz a holnap.”, „Majd lesz valahogy…”. Újra megkérdem: láttunk már olyan nyugdíjast, aki boldogan éldegél a nyugdíjából? Az a pillanat, amikor az életszínvonalunkat csökkentenünk kell, mert nincs elég pénzünk, eléggé kínos tud lenni. Ezért érdemes tervezni, és gondolni arra, ami a hosszú-hosszú jövőben várhat ránk. Nem a véletlenre bízni, hanem biztosra menni.
Megoldás: készítsünk egy tervet, ami kinyúlik egészen a nyugdíjas korunkig és még azon is túl. Miből és hogyan fogunk akkor élni? Ne bízzuk magunkat a véletlenre, ne bízzuk magunkat a kormányra meg a nyugdíjra. Úgy tervezzünk, mintha abból egy fillért sem láthatnánk (ha mégis kapunk valamennyi nyugdíjat majd, az legyen a hab a tortán).
- Azt csinálják, amit mindenki más
Attól, hogy mindenki csinálja, még nem helyes. Akkor sem, ha a barátaink ezt csinálják. A pénz olyan, mint egy fogyókúra: nem mindenkinél válik be ugyanaz. Azt csináljuk, ami nekünk jó! Nézzük meg a hármas pontot: tervezzünk és tartsuk magunkat a tervhez, függetlenül attól, hogy mit tanultunk a szüleinktől, hogy mit csinál a legjobb barátunk vagy mit javasol a szomszéd.
Megoldás: tartsuk magunkat a tervünkhöz. Akkor is, amikor bombabiztos tippet kapunk a harvertól, akkor is, amikor a hírekben azt olvassuk, hogy a Bitcoin-nal óriásit tudunk hasítani, ha most vásárolunk.
- Engedik, hogy a szerelem uralja a pénztárcájukat
Van egy könyv Gaby Dunn-tól (Bad with money), amiben megjelenik a következő mondat: „Cuccok, amiket olyan valakinek vettem, aki épp szakítani készült velem”. A listán ott van egy 400 dolláros óra és egy tudja-az-isten milyen drága dizájner télikabát. A szerelem, a párkapcsolat nem a pénzről kellene szóljon. Ebbe a hibába azonban gyakran beleesünk. A kapcsolat elején azért költünk, mert lazának vagy gazdagnak akarunk tűnni, amikor meg közeleg a vég, azért, hogy ne veszítsük el a másikat. A pénz nem oldja meg a gondokat. Sőt, ebben az esetben még ront is a helyzeten.
Megoldás: egy egészséges párkapcsolatban a pénz egy nyíltan kezelt téma. Közös háztartásban közös döntéseken alapul. Nincs egy mindenkire érvényes szabály, hogyan kell ezt csinálni. De, bocsánat, van: az a szabály, hogy legyenek szabályok, amelyek a pénzről szólnak. Jó a közös kassza is, jó az is, ha külön-külön kezeljük a pénzünket, de fektessünk le közösen szabályokat, amelyeket mindig és mindenkinek be kell tartani.
- Nem kérnek segítséget, sőt elutasítják azt
„Nem, nem, kösz, jól vagyok” – mondja büszkén a csőd szélén egyensúlyozó barátunk. Pedig nem ő az első, akinek pénzügyi gondjai vannak. Ahogy az elején mondtam: társadalmunk nagy része el van adósodva, egyik fizetéstől a másikig él.
Megoldás: Ha baj van, kérjünk segítséget, nem szégyen. Nagyobb szégyen, ha még nagyobb gödörbe ássuk bele magunkat. Ha mégis szégyelljük, kezdjük az interneten: kimondhatatlanul sok információt találhatunk a pénzügyek helyes kezeléséről. Ha látjuk, hogy baj van, álljunk meg és oldjuk meg a problémát. Ha meg nem megy egyedül, keressünk valakit, aki ért hozzá, kérjük meg, segítsen. Mi a legrosszabb, ami történhet? Nemet mond? De ha igent mond? És segít? És kimászunk a sz*rból?
A pénz, ha tetszik, ha nem, az élet részét képezi, és ha megtanuljuk helyesen kezelni, megadja nekünk is azt, amire képes: a szabadságot, hogy ne kelljen aggódnunk a pénz miatt.
Sikert és boldogságot: