Azt vettem észre, hogy a legtöbben nem akkor ijednek meg, amikor boldogtalanok. Hanem akkor, amikor már semmin sem lepődnek meg. Amikor a jó hír is csak „oké”, a rossz meg csak „persze”. Nincs kilengés. Nincs igazi öröm, de igazi düh sem. Csak egy furcsa, szürke alapzaj.

Megjön a fizetés, két napig minden rendben lévőnek tűnik, aztán hirtelen a pénz elkezd úgy viselkedni, mint a fél pár zoknik a mosásban: egyszerűen eltűnik. Nem feltétlenül azért, mert kevés volt. Sokszor azért, mert nem volt hozzá térkép.

Reggel 6:00. Az ébresztő megszólal, és az első gondolatod nem túl költői: „Na, ezt most hagyjuk.” Ismerős? Közben valahol mélyen tudod, hogy jót tenne egy kis mozgás. És mégis… maradsz. Vagy épp felkelsz. Nem azért, mert hirtelen megjött a kedved, hanem mert eldöntötted. Itt kezd érdekes lenni a dolog.

Tudod, mi az egyik legbiztosabb módja annak, hogy tönkretedd a kapcsolatodat? Hallgass a pénzről. Komolyan mondom, láttam már csodás párokat szétmenni azon, hogy képtelenek voltak leülni és normálisan megbeszélni, ki mennyit keres, mire költenek, és mi a terv a jövőre nézve. Pedig a pénz nem több, mint egy eszköz – de ha tabuként kezeled, hamar a kapcsolatod sírásója lesz.