Volt egy ismerősöm, aki évente kétszer vitt szervizbe egy öreg tragacsot. Olajcsere, szűrők, apróbb finomhangolások. Az autó? Köszöni, még mindig pöccre indul. Ő maga? Állandó derékfájás, nulla energia, „majd hétvégén kipihenem”. Valahol itt csúszik félre a történet. A testünkkel furcsán bánunk. Nem cseréljük, mégis úgy használjuk, mintha lenne raktáron másik.
-
Képzeld el, hogy évek óta mászol felfelé egy hegyen. Végre elérsz egy csúcsra, körülnézel, és ahelyett, hogy ünnepelnél, már a következő, még magasabb csúcsot fürkészed. Ismerős? Ha igen, gratulálok – te is a „sosem elég sikeres” klub tagja vagy, ahová gyakorlatilag minden ambiciózus ember belépőt vált egyszer az életében.
-
Van az a ritka állapot, amikor minden… működik. A számlák rendben, a kapcsolat békés, a munka nem őrjít meg. És pont ilyenkor jön a gyanús csend. Mint amikor a horrorfilmben hirtelen elhallgat a zene. Ilyenkor két dolgot lehet tenni: hátradőlni, és elhinni, hogy „na, most már így marad”, vagy egy kicsit előre dolgozni. Nem pánikból. Inkább józan önvédelemből.
-
Te tudod, mi az adó, és mire és mennyit és hova és mikor kell befizetni? És tudod, mi az a költségvetés? És mi az osztalék és ki jogosult rá? Számtalan olyan igazán fontos dolog van, amit az életben nagyon fontos lenne ismerni, mégsem tanítják az iskolában.
-
Tudod, mi a közös a jó borban és az igazán menő emberekben? Hogy az évek múlásával csak jobbak lesznek. Míg a többség azt hiszi, hogy az öregedés egyenlő a megkövesedéssel, te pont az ellenkező irányba tartasz. Na, beszéljük ki, hogyan lehetsz mentálisan rugalmasabb hatvanévesen, mint húszévesen voltál!
-
-
-
-
-
-