Van az a ritka állapot, amikor minden… működik. A számlák rendben, a kapcsolat békés, a munka nem őrjít meg. És pont ilyenkor jön a gyanús csend. Mint amikor a horrorfilmben hirtelen elhallgat a zene. Ilyenkor két dolgot lehet tenni: hátradőlni, és elhinni, hogy „na, most már így marad”, vagy egy kicsit előre dolgozni. Nem pánikból. Inkább józan önvédelemből.

Te tudod, mi az adó, és mire és mennyit és hova és mikor kell befizetni? És tudod, mi az a költségvetés? És mi az osztalék és ki jogosult rá? Számtalan olyan igazán fontos dolog van, amit az életben nagyon fontos lenne ismerni, mégsem tanítják az iskolában.

Tudod, mi a közös a jó borban és az igazán menő emberekben? Hogy az évek múlásával csak jobbak lesznek. Míg a többség azt hiszi, hogy az öregedés egyenlő a megkövesedéssel, te pont az ellenkező irányba tartasz. Na, beszéljük ki, hogyan lehetsz mentálisan rugalmasabb hatvanévesen, mint húszévesen voltál!

Ismerős az a reggel, amikor már az első öt perc jelzi: „na, ma nem te nyersz”? Kiborul a kávé, a busz elmegy az orrod előtt, és valaki már korán úgy néz rád, mintha te lennél minden baj forrása. Ilyenkor két út van: visszabújsz az ágyba (lélekben legalább), vagy azt mondod: oké, nézzük, mit lehet ebből kihozni.