Motiváció

Egy barátom huszonnyolc évesen otthagyta a stabil banki állását, hogy fotós legyen. Azt hitte, egy év múlva már esküvőket lő Toszkánában. Ehelyett három évig gyerekzsúrokon fotózott lufit fújó bohócokat egy külvárosi művelődési házban. Ma? Nemzetközi magazinoknak dolgozik. De nem úgy, ahogy eltervezte – hanem úgy, ahogy az álom vezette. És pont ez a lényeg.

Húszévesen tele voltam ötletekkel és tervekkel. Most, kétszer annyi idősen, mindent kipipáltam abból a régi listából. És tudod, mi a legfurcsább? Ez egyszerre három dolog: jó, rossz és megvilágosító. Ülj le egy kávéra, mesélek.

Régen az optimizmust naivitásnak bélyegezték. „Fejjel a falnak” hozzáállás, mondták a realisták. Aztán jöttek a kutatók, összeszámolták, ki meddig élt, és kiderült: a rózsaszín szemüveg mégsem olyan haszontalan darab. Sőt, lehet, hogy hosszabb életet is ad hozzá.

Egy régi ismerősöm azt mondta múltkor egy kávé mellett: „Neked mindig bejön minden.” Először nevettem, aztán elgondolkodtam. Mert ha visszafelé nézem, az a sok „szerencse” valójában elég unalmas, ismétlődő döntések sora volt. Beszéltem emberekkel, akikkel nem muszáj. Elvállaltam dolgokat, amikért nem fizettek. Feltettem hülye kérdéseket, amikor jobb lett volna hallgatni. És valahogy évekkel később ezek a fura kis magok elkezdtek termést hozni – néha ott, ahol már nem is emlékeztem, hogy elvetettem őket.

James Clear egyszer elárult valamit, ami azóta is motoszkál a fejemben. Évekig két cikket írt hetente, és darabonként húsz órát is rászánt. Aztán feltett magának egy kegyetlen kérdést: mi lenne, ha csak két-négy órám lenne egy hétre? Ebből a kényszerből született meg a híres 3-2-1 hírlevele, amit ma több millióan olvasnak. Néha pont attól leszel jobb, hogy elveszed magadtól a lehetőségeket.

Vasárnap este nyolc óra, és a gyomrod már szorul. Nem ettél semmi rosszat, nem aggódsz a számlák miatt – csak holnap hétfő van. Ismerős? Ha igen, akkor vagy egy vagy a több millió emberből, akik hétről hétre ugyanezt a kis halálos szorongást élik át. A statisztikák szerint világszerte a munkavállalók több mint 70%-a elégedetlen a munkájával. Lehet, hogy ez a szám sántít, de még ha csak a fele igaz, az is azt jelenti: nagyon sokan vagyunk ebben a cipőben. Nézzük, milyen jelekre érdemes figyelned.

Húsz év vállalkozás után már nem rejtegetem: sokkal több ötletem futott zátonyra, mint amennyi célba ért. És pont ezért van egyáltalán olyan, ami célba ért. A kudarc nem ellenség, hanem a legszigorúbb, de legőszintébb tanár, akivel valaha találkoztam.

Tavaly januárban egy ismerősöm három napig zsörtölődött a havazás miatt. Lapátolt, káromkodott, megint lapátolt. A szomszéd gyereke közben hóembert épített, és úgy nevetett, hogy az fél utcányira hallatszott. Ugyanaz a hó. Két teljesen különböző januári élmény. És itt van az egész élet sűrítve egy mondatba: ha nem találod meg az örömet a hóban, kevesebb öröm jut, de ugyanannyi hó marad.