Ha te is a mikromenedzserek közé tartozol, akkor ezt a bejegyzést neked szánom. Ha képtelen vagy delegálni, ha mindenről tudni akarsz a cégedben, ha nem tudod elengedni a dolgokat, akkor rossz hírem van: a mikromenedzsment halálra ítéli a csapatodat!
Húsz éves koromban tele voltam ötletekkel, célokkal. Most, kétszer annyi idősen, már mindent kipipáltam a két évtizeddel ezelőtti célokból. Elmondom, hogy ez miért három az egyben: jó, rossz és megvilágosító.
Válaszolj őszintén: élhetnél egészségesebb életmódot? Lehetnél boldogabb? Egyszerűen, lehetne jobb életed? Ha a válaszod az, hogy „igen”, ez a bejegyzés neked szól.
Nincs kedvem most megírni ezt a bejegyzést, majd megírom holnap… Ha tényleg így lenne, akkor most nem olvashatnád el az alábbiakat.
Sokan úgy gondolják, hogy a barátságoknak csupán a boldogságban van szerepük – néha összeülünk, jókat röhögünk, miccset eszünk és sört vedelünk -, buli az élet! De a valóság ennél sokkal rémisztőbb!
Reggel nem szólt az ébresztőd, ezért lekésted a buszt és a munkába nem értél be időben. A főnök pipa rád, és a kollégák ferde szemmel méregetnek. Lehet, hogy nem pont ezek a te problémáid, de a megoldás mindenki számára ugyanaz: mindjárt mondom is, hogy mi az.
Beszéljünk a félelemről. Igen, igen, tudjuk, hogy a félelem az egyik alapvető emberi érzelem, és ha az őseink nem aggódtak volna egy kicsit az óriási, szőrös szörnyek miatt, akkor talán nem lennénk ma itt. De akkor egyben jogos az is, hogy félünk a szomszéd fekete macskájától? Hol van az a határ, ameddig a félelem egészséges, és ahol már káros az életünkre nézve?
Szerinted mire vagy képes? Az a válaszod, hogy „bármire”? Ha igen, akkor most adj egy nagy pacsit magadnak, mert te vagy az a kihívásokkal szembenéző, álmait követő, határokat feszegető szuperhős, akiről mindannyian álmodunk! Deeee ha te azt gondolod, hogy „nem túl sokra”, olvass tovább.