Jim Carrey amerikai színész egyik idézetét olvastam az imént, s miután jót nevettem, arra jöttem rá, hogy bár vicces, óriási igazság van benne. Így szól az idézet: „Mielőtt azzal diagnosztizálnád magad, hogy depressziós vagy, netán alacsony az önbizalmad, vizsgáld meg, hogy valójában nem-e egyszerűen csak annyi a gond, hogy csupa seggfejjel vagy körülvéve.”

Párkapcsolatokban is, de főleg a gyerekeinkkel követjük el gyakran azt a hibát, hogy a saját emocionális állapotunkhoz kényszerítjük a másik emberek viselkedését. Ez nem egy gyereknevelési tanács (de akár az is lehetne).

Mindenki tudja, hogy az első házasságok több, mint fele válással végződik. De tudtad azt, hogy a második házasságok esetében rosszabb az arány? Meghaladja a 70%-ot. És a harmadik házasságoknál még nagyobb a válási arány: 80%.

Elmesélek egy történetet két gyerekről, akik teljesen azonos helyzetbe kerültek s mégis az egyik sírva, a másik meg nevetve került ki onnan.

Teljesen mindegy, hogy kire haragszunk- legyen az egy értetlen munkatársunk, a rendetlen gyermekünk, a nemtörődöm házastársunk vagy épp egy idióta a forgalomban -, saját érdekünk megtanulni, elengedni a haragunkat.

Meg vagyok győződve róla, hogy ha valaki nem boldog, de az szeretne lenni, akkor nem keresnie kell a boldogságot, hanem elsősorban meg kell hoznia egy döntést, hogy boldog szeretne lenni.

A környezetedben mintha mindenkinek jobban mennének a dolgok, mint neked? A veled egykorúak szerencsésebbek, jobb munkahelyük van, többet keresnek, van házuk, autójuk, családjuk?

Minden mulandó – ez az élet rendje. Viszont ha nem vigyázunk, az is elmúlhat, aminek nem lenne muszáj.