Amikor valamit meg szerettem volna vásárolni, régen rengeteg időt képes voltam eltölteni azzal, hogy megkerestem a lehető legjobb ajánlatot. Azt gondoltam, ezzel nyerek a legtöbbet – ma már belátom, egyetlen szemszögből néztem a dolgokat és sajnos tévedtem.

Bizonyára te is mondtad már: a mai világban semmi sincs ingyen. Azt jelenti, mindennek ára van, amit meg kell fizetnünk, ha meg akarjuk szerezni. Mit és mennyit vagyunk hajlandóak a boldogságért fizetni?

Miért fontos, hogy legyünk tudatosak, hogyan osztjuk be az időnket és mivel töltjük a mindennapjainkat? Egyszerű: mert ami elmúlt, az már a múlté.

Senki sem szeret korlátok közé szorítva élni, legalábbis azt gondoljuk, hogy a korlát eleve egy negatív dolog, hiszen megakadályoz valamiben. De mi van akkor, ha az, amiben megakadályoz minket a korlát, egy negatív dolog?

Szeretünk szorongani és aggódni. Ne mondja nekem senki azt, hogy nem szeretjük, és mégis ennyire sokan és sokat csináljuk. Nem jöttem rá, hogy mi benne a jó, ezért inkább azon dolgozom, hogy megszabaduljak ettől a szokástól.

Az élet számos akadályt gördít elénk, és nekünk időnként betelik a pohár. Feladnánk, kiszállnánk, visszatáncolnánk – a könnyebb utat választanánk, de hibáznánk!

Azt mondjuk, szeretjük önmagunkat – többé kevésbé -, de a tetteink is ezt igazolják? Sajnos az esetek többségében nem, és a legrosszabb az, hogy észre sem vesszük.

Amikor munkában vagyunk, azon gondolkodunk, hogy délután mit fogunk ebédelni, s vajon mi fog történni Isaura iker nővérével, aki épp magához tért egy 30 éves amnéziából. Aztán meg amikor otthon vagyunk, a félbemaradt munkahelyi feladatokon rágódunk.