Minden nap, minden pillanat számít, még a semmittevés sincs hiába.

Több, mint egy évvel ezelőtt elhatároztam, hogy naponta blogot fogok írni, hogy ezzel is segítsem, inspiráljam, motiváljam embertársaimat. Legtöbbször több téma is forog a fejemben, amiről írhatnék, néha azonban csak ülök és nézek ki a fejemből. Miről blogolhatnék ma?

Teljesen normális vagyok! A hangok a fejemben is megmondták… Viccelődünk, hogy aki hangokat hall, az megbolondult, de hát akkor mind őrültek vagyunk, mert a hang a fejünkben – lehet az akár a saját hangunk -, folyamatosan beleszól mindenbe.

Mindannyiunk életében eljön legalább egyszer egy olyan pillanat, hogy ha tehetnénk, visszamennénk az időben és megváltoztatnánk valamit – csupán egy apróságot -, annak érdekében, hogy ma, a jelenünkben, valami gyökeresen megváltozzon.

A világon a legtöbb dolog nagyon egyszerű, attól tűnnek bonyolultnak, hogy mi, emberek, szeretjük megkomplikálni őket. Ha a sikert és a boldogságot szeretnénk megkapni, egymillió módszert felsorohatnánk, több ezer tippünk, javaslatunk, tanácsunk lehetne rá. De mit mondanánk, ha csak egyetlenegy szót mondhatnánk?

Minden embernek megvan hozzá joga és a képessége, hogy boldog legyen. Sokan azonban luxusnak tartják ezt, és még csak meg sem adják az esélyt saját maguk számára, hogy boldogok legyenek.

Van, aki a múltbéli hibáinál van leragadva, és van, aki meg folyton a jövőn lovagol, pedig egyik sem fontosabb, mint a jelen. Legtöbben azonban képtelenek vagyunk arra, hogy a most-ra figyeljünk.

Bármit is tettél épp azelőtt, hogy ezt a bejegyzést olvastad volna, teljes magabiztossággal állítom rólad: többre vagy képes.