Az emberi kapcsolatok, legyen szó üzletről, szerelemről vagy munkáról, nem maguktól működnek. Ahogy a mondás tartja: „ami magától jön, az magától megy is”. Ha azt akarjuk, hogy a számunkra fontos emberek velünk maradjanak, ha azt akarjuk, hogy a munkahelyünk biztos legyen, tennünk kell érte – minden áldott nap. Nézzük, miért és hogyan!
Párkapcsolat
- BoldogságMotivációPárkapcsolatSiker
Nem minden „szeretlek” jelenti ugyanazt, és nem minden szeretet egyforma. Nem, most nem a szeretetnyelvekről lesz szó, hanem arról, hogyan kötünk feltételeket a szeretetünkhöz – talán anélkül, hogy észrevennénk.
A párod hibáit már kívülről fújod, a kapcsolatotok darabjaira hullott, mégis maradsz. Miért? Mert félsz egyedül lenni? Mert szánalmasnak érzed magad? Vagy mert azt hiszed, hogy ez még mindig jobb, mint a semmi? Akárhány indokod is van a maradásra, van egy erősebb érv a távozásra.
Előbb-utóbb mindannyian hoppon maradunk, amikor kiderül, hogy mások nem úgy viselkednek, ahogy azt elképzeltük. Legyen szó a főnökünkről, aki kirúg minket, mert egyetlenegyszer elkéstünk; a haverunkról, aki évek óta ígéri, hogy visszaadja a pénzt, amit kölcsönkért; vagy a párunkról, aki egy szép napon közli, hogy elhagy minket a postaládáért… Mert az legalább nem beszél vissza. Tele vagyunk ábrándokkal és elvárásokkal, aztán jót csattanunk a valóság kemény járdakövén. A legrosszabb, amit ilyenkor tehetünk, hogy magunkat okoljuk és magunkban keressük a hibát.
Mikor úgy érezzük, elérkeztünk egy nagy mérföldkőhöz az életünkben, hajlamosak vagyunk azt hinni, innentől már „nyert ügyünk van”. Hiszen megdolgoztunk érte, átéltük a nagy napot, most már csak élvezni kell az eredményeket. Hogy mire gondolok? Házasság, első helyezés a versenyen, diploma…
Az élet olyan, mint egy hatalmas társasjáték, tele kihívásokkal és titkos szabályokkal. Néha kénytelenek vagyunk elfogadni néhány zavaró igazságot, amelyekkel szembenézve jobbá tehetjük a játékot. Megosztok veled hat olyan bölcsességet, amelyek talán nem lesznek a kedvenceid, de az élet szebbé tételében nélkülözhetetlenek.
Gyakran halljuk, hogy a boldog párkapcsolat kulcsa a kommunikáció és a másik tisztelete. Mindez igaz, de egy még ennél is fontosabb tényezőt sokan figyelmen kívül hagynak: az önbecsülést.
Képzeljük el, hogy sétálunk az erdőben és meglátunk egy őzet. Gyönyörű és láthatóan barátságos, olyannyira, hogy megengedi, hogy közel menjünk hozzá és megsimogassuk. De ha hazavinnénk és ketrecbe zárnánk a saját örömünkre, elvennénk tőle mindent, ami számára értékes. Hasonlóképpen, ha úgy tekintünk szeretteinkre, mint amiket birtokolhatunk, pontosan ez lehet az oka annak, hogy elveszítjük őket.